Miskolc története III/1. 1702-1847-ig (Miskolc, 2000)

MEZŐGAZDASÁG - ÁRUTERMELÉS - PIAC

növekedésével a gabonaneműek piaci kereslete megnőtt, így az uradalom kereskedelem felé forduló árutermelése a gabonaneműeket helyezte előtérbe. A növénytermesztés mindezek mellett csak az uradalom 20%-át kitevő saját kezelésű területén folyt, mintegy 10 ezer holdon, és továbbra is számottevő maradt a bérlet. Összefoglalva a tárgyalt korszakban az uradalom mezőgazdaságának kezdődő hanyatlását követhetjük nyomon, azt a folyamatot, amikor az ipar a mezőgazdaság rovására átveszi a vezető helyet. Miskolc, mint mezőváros az uradalom többi jobbágytelepülésével szemben bizonyos kiváltságokat élvezett, autonómiával rendelkezett. A kiváltságok közé tartozott a tárgyuk szempontjából fontos szolgáltatások egyösszegű pénzbeli megváltása mellett a földbirtoklás autonóm szabályozása. A város tulajdonviszonyainak befolyásolásakor a miskolci tanácsot két cél vezérelte: a közösség; a kommunitás, gazdasági alapjainak, tulajdonának a növelése és a tulajdonosváltások minél szélesebb körű ellenőrzése. Ez utóbbi esetekben a tanács magatartását az jellemezte, hogy igyekeztek a miskolciak előnyét biztosítani a vidékiekkel szemben, az adózók előnyét a nemesekkel szemben. A magisztrátus intézkedéseiben nem volt másodlagos tényező a szomszédság jogának tiszteletben tartása és a vér szerinti örökösök védelme sem. A közösség, a kummunitás elsőbbségi jogának biztosításához az egyik lehetőség a város örökösödési joga volt. Többek között a királyi birtokot bérlőinek magvaszakadtéval szállt a városra a birtok, s ezt természetesen eladhatták, a városi statútum értelmében kizárólag helybélinek.

4 A tanácsi beavatkozásnak tág teret biztosított az, hogy a művelt földterület nagyságát a gazdálkodók az adásvételeken túl egyéb módszerekkel is igyekeztek növelni. A művelés alá vont földterület bővítésének egyik módja volt az ún. irtványföldek bevonása a termelésbe. Az irtványföldek hasznosításának jól bevált módszerét alkalmazták, amikor égetéssel tették termővé a területet. A módszer miskolci használatára utal, hogy 1703-ban a városi tanács két ízben is határozatot hozott az irtványföldekről; elsőként megtiltották a Magoss 4 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 1501/a. 1. k. 793. p. Közli: TÓTH P. 1981.