Miskolc története III/1. 1702-1847-ig (Miskolc, 2000)

MISKOLC AZ ORSZÁGOS POLITIKÁBAN

határozatai között szerepelt, hogy a jezsuita rend vagy négy hónapon belül szakadjon el az ausztriai rendtartománytól, vagy távozzon az országból, addig is csak a számukra kijelölt helyen, és csak az ifjúság nevelésének élhetnek. A miskolci tanácsülés 1706. február 4-én két hónappal megtoldotta a határozatot, mert a rend azt válaszolta, hogy - Károlyi Sándor szavaival - „provinciálisok meghalása mia[tt] válaszok nem jöhetett". Mint utóbb kiderült, ezzel a jezsuiták csak időt akartak nyerni, mert eszükbe sem jutott az ausztriai rendtartománytól való elszakadás gondolata, ezért az országból kiűzettek, javaikat Rákóczi parancsára lefoglalták és átadták az egyháznak. (Korábban hat észak-magyarországi vármegye is a jezsuitákkal kapcsolatos szécsényi végzés felülvizsgálatát kérte, de akciójuknak nem lett foganatja.) A miskolci tanácsülésnek ezen halasztó határozata is élénk visszhangot váltott ki az egész országban.

63 Rákóczi a protestáns rendekkel együtt teljesen egyetértett abban, hogy a jezsuiták vallási fanatizmusa sok esetben forrása a felekezeti türelmetlenségnek, az erőszakos ellenreformációnak. Egy felekezetileg ennyire tagolt országban egyszerűen lehetetlen vallási békességet teremteni, amíg a katolikus egyház és az uralkodó magatartását a Jézus Társaságának szellemisége határozza meg. „Mi sem ellenkezik inkább az állam érdekeivel, mint idegeneket táplálni kebelén, kik külországi fejedelemnek vannak alattvalói hűségesküvel elkötelezve, még ha a fejedelem maga a Szent Atya is." - írta a jezsuitákról a fejedelem, a szabadságharc kitöréséről pedig 1708-ban lakonikus egyszerűséggel azt írta, hogy „ezt a háborút a jezsuita-tételek és elvek korlátlan garázdálkodása idézte fel". Illetve másutt: „Mert a Társaság [vagyis a jezsuita rend] annyira gyűlöletes és tűrhetetlen, hogy valóban kétséges, vajon az Ausztriai Ház igájának, vagy a jezsuitákénak lerázására kell-e nagyobb erőfeszítéssel törekednünk."

64 A miskolci tanácsülést követően - mint említettük - Rákóczi nem kereste fel többé a várost, mely a szabadságharc további szakaszaiban már nem játszott komoly szerepet. Ebben nemcsak a szabadságharc katonai-politikai eseményeinek gyakori súlypont-áthelyező63 WESSELÉNYI I. 1985. 741. p. 64 ESZE T. 1980. 290. p.