Miskolc története III/1. 1702-1847-ig (Miskolc, 2000)

MISKOLC AZ ORSZÁGOS POLITIKÁBAN

Rákóczi,

52 s emlékeiben a legfontosabb itt tárgyalt dolognak a rézpénz ügyét nevezte. A tanácsülés számos további határozata mellett a legtöbbet valóban a pénzügyekről vitatkoztak, mivel „a rézpénz a felkelés legnagyobb bajai közé tartozott", de mindez kevés volt az államköltségek fedezésére.

53 A szabadságharc anyagi alapjának megteremtését szolgáló, ugyanakkor a hadsereget és az államszervezetet bizonytalan pénzügyi alapokra helyező „rézlibertások" ügye végighúzódott a szabadságharc folyamán. A lakosság bizalmatlanságát csak nehezen sikerült eloszlatni, és az újabb gazdasági tervek sem voltak képesek biztos nemesfém-alapra helyezni a kuruc állam gazdaságát. Miskolcon újabb kétmillió forint névértékű rézpénz kibocsátásáról hoztak döntést, mint Rákóczi emlékirataiban megjegyezte: még mindig túl keveset. De a rézpénzzel nemcsak az volt a baj, hogy az állam túl keveset bocsátott ki azokból, hanem az is, hogy egyes magánszemélyek viszont túl sokat, vagyis nagy méreteket öltött a rézpénz hamisítása. A pénzhamisításnak már infláció-gerjesztő és árfelhajtó következményei is kirajzolódtak, ezért Rákóczi javaslatára a szenátus úgy határozott, hogy három évig hagyja forgalomban a rézpénzt, s majd utána folyamodik új adók kivetéséhez és behajtásához. („Intra regnum [= az országon belül] bizonyos [idő] határáig verettetvén, szabadon folyhasson." - örökítette meg Károlyi Sándor a rézpénzzel kapcsolatos döntést.) Azt is eldöntötték továbbá, hogy új pénzt veretnek, melyre Szűz Mária olyan kis képét készíttetik el, hogy a hamisításokat lehetetlenné tegyék, valamint újra kinyilvánították, hogy adásvételeknél, mindennemű gazdasági tevékenységnél a rézpénz fizetőeszközként elfogadható, amennyiben a pénznemet előre nem kötötték ki a szerződésben. Ezzel próbálta a kuruc állam a rézpénz iránt a lakosság bizalmát növelni, mintegy a fizetőeszközt „egyenjogúsítani" az 52 RÁKÓCZI F. 1985. 210. p. A miskolci tanácsülésen történteket - további hivatkozások nélkül - részletesen ezen memoár mellett Bercsényi Miklós és Károlyi Sándor feljegyzései alapján ismertetjük. RÁKÓCZI F. 1985. 210-214. p.; THALY K, 1892. 511-552. p.; GÉRESI K. 1897. 376-381. p. (Vö. SZENDREI J. 1904. 326-342. p.) A szenátus ülése előtt Károlyi „Csekély elmélkedések" címmel feljegyzést készített, amelyben számba vette a legfontosabb teendőket és szükségleteket, az általa kifejtetteknek bizonyára komoly szerepük volt az elfogadott határozatokban. Vö. KOVÁCS Á. 1988. 87-89. p. 53 SZEKFŰ Gy. 1935. 302. p.