Miskolc története III/1. 1702-1847-ig (Miskolc, 2000)

A VÁROS NÉPESSÉGE

A háztartások legmagasabb arányban mozdulatlannak látszó alkotóelemei a feleségek, lányok, valamint a mindkét nembeli rokonok és árva gyermekek. Ez valószínűleg azzal magyarázható, hogy nem ők hozzák a vándorlással kapcsolatos döntéseket, függő helyzetben lévén többnyire követik a háztartás fejét akár megy, akár marad. A háztartásfők stabilitása, függetlenül attól, hogy nők-e vagy férfiak, némileg alacsonyabb az előbbi csoportnál, igaz, egy részük voltaképpen egyedülálló személy, így sokkal könnyebben mozdul ki a lakóhelyéről. A fiúk stabilitása is kicsivel 80 százalék alatt marad, mivel a korábban említett vándorlási célok (ipartanulás, katonának állás, tanulási célú vándorlások) főként őket ösztönzik arra, hogy elhagyják a szülői háztartást. A vándormozgalom szempontjából külön, az eddig felsoroltakkal ellentétes csoportot képeznek a szolgák, szolgálók, kézműves legények és inasok. Utóbbiak stabilitásának mértéke rendkívül alacsony, mindössze 27-37 százalék közötti, kétharmad-háromnegyed részük az előző évben még, illetve az összeírás évében már nem tartózkodik Miskolcon. A kézműveslegények vándorlásával fentebb már foglalkoztunk. A szolgákkal kapcsolatban érdemes megjegyeznünk, hogy forrásaink szerint túlnyomó többségük eleve nem is volt miskolci és feltehetőleg vándorlását sem tekintette végleges életformának. Nem egy esetben adja tudtunkra ugyanis az összeírás, hogy az előző szolga vagy szolgáló hazament a szüleihez, illetve férjhez ment és házastársához költözött. Mozgásuk legfontosabb oka a gazdaváltás - úgy tűnik kevés az a szolga vagy szolgáló, aki egy helyen egy évnél többet dolgozott. A szolgálatvállalás kiváltó oka nem csak a díjazás, a kereset szüksége, hanem a kézműves legények vándorlásához hasonlóan a tapasztalatok gyűjtése is volt. A környező helységekre vonatkozóan kevesebb szerencsével jártunk, ott nem sikerült a fentebb elemzett összeíráshoz hasonló adatgazdag forrást találnunk a vándormozgalmakra vonatkozóan. Közvetett módon azonban az eddigiek alapján is megállapítható, hogy a ki- és betelepedések tekintetében éppúgy, mint a házasodások esetében van kapcsolat Miskolc és a környező falvak között, az évente szerződött szolgáknak és szolgálóknak pedig számottevő része a környékről érkezett a városba. A XVIII-XIX. századi Miskolc munkaerőbázisa azonban nem korlátozódott a későbbi Nagy-Miskolc te-