Miskolc története III/1. 1702-1847-ig (Miskolc, 2000)
A VÁROS NÉPESSÉGE
zad végétől kezdve rendszertelenül ránk maradt korabeli tisztiorvosi jelentések ezen túlmenően gyakran említik a kanyarót, valamint különböző lázakat, melyek szintén komoly pusztítást végeztek elsősorban a gyermekek körében. A felsoroltak azonban nem merítik ki az összes, abban az időben dúló járványt. Ha megpróbáljuk egy kicsit merészebben értelmezni adatainkat, akkor mellbevágóbb eredményekhez jutunk. Nagyon valószínű ugyanis, hogy a fertőző-betegségek okozta halandóság jóval magasabb volt a 10. táblázatban feltüntetettnél, mert feltehető, hogy a csecsemők és a kisgyermekek rovatában szereplő „köhögés" szamárköhögést jelent, a felnőttek „hektikája", „szárazbetegsége" és „sínylődése" részben gümőkórt, a „forróbetegségek" „hideglelések" egy része pedig feltehetőleg a maláriát vagy a tífuszt rejti. A járványhalandóság mértéke a tünetein keresztül nehezebben azonosítható betegségek figyelembevételével tehát a csecsemők esetében 20, az öregek esetében 17 százalékra nőhet, a gyermekeknél elérheti akár az 56, a felnőtteknél a 46 százalékot, összességében pedig a halálozások 34 százalékát. Feltehetőleg az igazság valahol az itt közölt értékek és a 10. táblázatban megadott adatsor között helyezkedik el. Egyenként nézve az egyes nagyobb korcsoportokat azt mondhatjuk, hogy a járványhalandóság a legkevésbé az időseket érintette, akik már számtalan járványt túlélve ellenállóképesek azok túlnyomó többségének. A második legkevésbé fenyegetett csoport a csecsemőké, mivel ők általában a védettségüket fokozó anyatejen nevelkedtek egyéves korukig és viszonylag kevéssé érintkeztek korosztályukkal, tehát kevésbé voltak kitéve a fertőzéseknek is. A járványok leginkább a 2-14 év közötti gyermekek életét veszélyeztették, bár a vizsgált krízisévek alatt elképzelhető a fiatalok és felnőttek komolyabb érintettsége is. Sajnos a határozottabb véleményformálást gátolja, hogy a feltüntetett halálokokat (pl. „dagadás", „kelevény", „hirtelen") ma már igen nehéz „lefordítani", pedig úgy tűnik számunkra, hogy alkalmazásuk a helyi ismeretek talaján nyugvó szigorú logikai rendben következett be. Ezt bizonyítja egyrészt az, hogy még a teljesen ismeretlennek nevezhető halálokok („gyengeség", „öregség") is következetesen korcsoporthoz köthetők, másrészt egy-két kivétellel a Miskolcon beírt halálokokat sorolja fel a