Miskolc története III/1. 1702-1847-ig (Miskolc, 2000)

A VÁROS NÉPESSÉGE

formátus és evangélikus közösségekben - meglehetősen hiányos a csecsemők, továbbá általában a nők halandósági adatainak feljegyzése. Van olyan falu (Hejőcsaba), ahol XVIII. század végi anyakönyvi adataink szerint kereken 40 százalékkal kevesebb nőt temettek, mint férfit, ami nyilvánvalóan nem felelhet meg a valóságnak. A görömbölyi plébánián kimutatható XIX. század eleji halandóságcsökkenés annak tudható be, hogy Mályi római katolikus lakossága, melyet korábban itt anyakönyveztek, saját plébániát kapott és 1813-tól önállóan vezették a temetések, keresztelések és házasságkötések jegyzékét. A miskolci római katolikusok esetében viszont a temetési bejegyzések számának növekedését segítette elő a népességszám folyamatos bevándorlás következtében előálló emelkedése. (Több lakosból többen halnak meg.) A halandóságot nem mindig pontosan tükröző temetésszámok növekedésénél vagy csökkenésénél jóval többet mondanak számunkra e görbék alakulásának belső összefüggései: a temetések és keresztelések alakulásának egymáshoz való viszonya, illetőleg a temetésszámok ingadozásának mértéke. Az előbbivel - amely a természetes szaporulat vagy fogyás mérésére alkalmas - záró fejezetünkben foglalkozunk. Az utóbbi hullámok lényegében kisebb-nagyobb halandósági válságok

56 sorozatát jelentik, melyekről érdemes egy kicsit bővebben is szót ejtenünk. A régebbi irodalom - ez alól nem kivételek a korábbi Miskolc történetét összefoglaló művek sem - a helyi társadalmat sújtó katasztrófákat elsősorban emberi tevékenységnek tulajdonította. Úgy gondolták, hogy egy-egy település népességét elsősorban a hábo56 A halandósági katasztrófákat 10 járványmentes év adataihoz viszonyítottan számítottuk ki. Amennyiben a vizsgált év halandóságának eltérése legalább kétszer magasabbra ugrott a járványmentes évek átlagos ingadozásával, akkor közepes, ha négyszeresnél is magasabb volt, akkor súlyos halandósági válságot állapíthattunk meg. A méréseket Jcques DUPAQU1ER módszere alapján végeztük, vagyis a vizsgált krízisév adataiból kivontuk 10 járványmentes év átlagát és ezt összevetettük ugyanazon évek halandóságának szórásával. / - 0* A módszeren annyiban válstdD toztattunk, hogy nem minden esetben a megelőző, hanem a vizsgált évhez legközelebbi 10 évet tettük meg az összehasonlítás alapjául. Ha nem így jártunk volna el, akkor gyakran két krízisév is bekerül átlagunkba, melynek értéke így jócskán felfelé torzul és a krízisek száma és mértéke alulértékelt lesz. Az eredeti módszert leírta és magyar forrásanyagra először alkalmazta: BENDA Gy. 2000.