Miskolc története III/1. 1702-1847-ig (Miskolc, 2000)

A VÁROS NÉPESSÉGE

alacsonyabb a gyermekszám - visszautalhatunk itt például az előbb említett cigány népességre - mint ott, ahol az összeírtak között sok a 40-50 éves személyek vezette háztartás. Utóbbiak esetében valószínű, hogy a házigazda felesége már termékenységi periódusának majdnem teljes hosszát végig élte és lehetséges gyermekei túlnyomó többségét már megszülte. Az erről szóló adatok megszerzéséhez olyan forrásokra lett volna szükségünk, ahol a feleségek életkora ismert volt, de mivel ezt egyetlen összeírásunk sem rögzítette, be kellett érnünk a férfiak koradatával feltétezve azt, hogy ezek az adatok az adott viszonyok között egyúttal nagyjából jelzik a feleség valószínű korcsoportját is. De még ezen belül is engedményekre kényszerültünk, ugyanis olyan jegyzéket, ahol a felnőtt nemesek életkorát is megadják, csak a XIX. század eleji nemesi felkelések iratanyagában találtunk, itt viszont apjukkal együtt csak a fiúgyermekek adatai szerepeltek. Jobb híján azonban ezt is fel kellett használnunk, méghozzá két ok miatt is. Egyrészt kíváncsiak voltunk arra, hogy vajon a társadalmi egyenlőtlenségek kifejeződnek-e a termékenységben/gyermekszámban már ebben a korban is, másrészt meg kellett birkóznunk egy további nehézséget okozó tényezővel, amelyhez pont a nemesi összeírások nyújtottak segítséget. Arról van ugyanis szó, hogy a gyermekek számát rögzítő összeírások úgynevezett „népszámlálási termékenységet" mutatnak, vagyis kizárólag az életben lévő és jelenlevő gyermekek számát rögzítik. Nemcsak a gyermekszülések összes számát nem mutatják, de életben maradt fiatalok tényleges száma sem deríthető ki belőlük. Hiába tudjuk ugyanis jó közelítéssel megbecsülni a csecsemő- és gyermekhalandóság mértékét, a fiatalok az időszakos vagy végleges elvándorlása - szolgálatba állás, ipartanulás, illetve a házasságkötés révén történő önálló háztartásba költözés céljából - öszszeírásban szereplő számukat a halandóságon túlmenően is igen komoly és erre vonatkozó források híján meg nem becsülhető mértékben csökkentette. A fiatal korban történő ideiglenes vagy végleges eltávozás viszont sokkal kevésbé torzította a nemesség adatait, ugyanis ebben az időszakban még nem vált tömegessé körükben a tanulási célból történő elvándorlás, szolgálatba állásukra pedig ennél is kevésbé került sor. Számíthattunk tehát arra, hogy körülbelül 20 éves korukig túlnyomó részük otthon maradt, vagyis a 40-50 év