Miskolc története III/1. 1702-1847-ig (Miskolc, 2000)
A VÁROS NÉPESSÉGE
elsősorban a városi/ipari népességre jellemző, míg a nők esetében a házasodási kort inkább a termékenység kérdése befolyásolja és játéktere jóval kisebb (a két szélső életkor közötti különbség a férfiakénak a fele, 2,7 év). Vagyis azt mondhatjuk, hogy noha egyértelműen gazdasági okokkal magyarázható nagy hullámzásokat nem nagyon észleltünk a házasodási mozgalomban, az egyéni-családi döntések hátterében ez a tényező megtalálható, csak hatását együttesen gyakorolja a család fennmaradását, örökössel való biztosítását célzó termékenység, valamint a házasságban élés normáját előíró szokásrendszer követelményeivel. A házasságot kötők családi állapota kapcsán is észlelhetők bizonyos felekezeti különbségek. Adataink alapján kimutatható, hogy az űjraházasodás mértéke a római katolikusok körében jóval magasabb, mint a protestánsok között. Előbbiek körében ugyanis a házasodások 25-29 százalékában vagy az egyik, vagy mindkét fél özvegy - vagyis második, esetleg harmadik házasságát köti -, míg ugyanezek az arányok a reformátusok és evangélikusok között mindig 20 százalék alatt maradnak. Az eltérés lakóhelytől többé-kevésbé függetlenül a Miskolc környéki települések házasságkötői között is tapasztalható. Lehetséges, hogy a két utóbb említett felekezet szokásai kevésbé támogatják a megözvegyült családos emberek újabb házasságkötését? A házasságkötések kapcsán a történeti demográfia még két kérdést szokott vizsgálni: a házasodás társadalmi-földrajzi körét (az endogámia-exogámia kérdését), valamint a házasságkötések időzítését (a ceremónia hónapjának és napjának szokásszerű megválasztását.) Mindkettőre sort kerítettünk, de helyesebbnek látjuk, ha előbbi eredményeit a vándormozgalmakkal együtt tárgyaljuk, utóbbira pedig az élet ritmusával foglalkozó alfejezetünkben fogunk visszatérni. Nem szorosan vett népességtörténeti téma, de érdemes a miskolci házasságkötéseket körülvevő szokásrendszerről is röviden megemlékezni. A házasságkötés az élet egyik központi jelentőségű eseménye volt, ezért a XVIII-XIX. században a családok igyekeztek azt nem a véletlenre bízni. Az ezzel kapcsolatos döntéseket többnyire az idősebb generáció, a szülők hozták, de a megfelelő házastárs