Miskolc története II. 1526-1702-ig (Miskolc, 1998)

MISKOLC TOPOGRÁFIÁJA A XVI-XVII. SZÁZADBAN - GYULAI ÉVA

MISKOLC TOPOGRÁFIÁJA A XVI-XVII. SZÁZADBAN ORSZÁGÚT ÉS VÁROSKAPUK Miskolc kora újkori városképét - nem lévén 1800 előtti ábrázolás a városról - csak írásos források nyomán rekonstruálhatjuk. Mivel a korabeli utazási, országismereti irodalomban sem bukkan fel Miskolcról szóló leírás, ami arra utal, hogy nem tartozott Magyarország jelentős és a külföldi közvélemény érdeklődésére is számot tartó gazdasági, katonai központjai közé a hódoltság korában, az egyéb írott kútfők alapján csak töredékes képet rajzolhatunk a XVI-XVII. századi városról. Ennek a képnek azonban vannak biztos alkotóelemei, amelyek a kor emberének figyelmét valószínűleg nem kerülhették el, akár kívülről, az országúton közelítette meg Miskolcot, akár a város lakójaként naponta körültekintett lakóhelyén. Ezek: a várost átszelő sebes folyású Szinva-patak malmaival, hidacskáival, a népes hetipiacoknak is helyt adó fő utca városias házsora, a városszéli zsellérutcák, a helység közepén emelkedő erdős-bozótos Avas-hegy monumentális középkori templomával és harangtornyával, valamint a városkép és a korabeli élet hátteréül szolgáló szőlős dombok, szántók, legelők. Miskolc legfőbb, még a kora középkorban kialakult úthálózata nem változott a kora újkor végéig, csak egyes utak jelentősége nőtt meg a politikai, katonai erőterek változása következtében. A Csaba felől a városba érő országút már a középkorban Miskolcon ágazott el Diósgyőr felé, valamint Szentpéterre a Sajó-révhez. A diósgyőri út Miskolc fő utcáján vezetett, 1637-ben említik a Derék utcában Nyíry Benedek pusztáját, melynek szomszédságában „délrűl az ország ntya vagyon".

1 Az út a városból a miskolci 1 B.-A.-Z. m. Lt. Acta Nobilitaria 1269. Zabary