Miskolc története II. 1526-1702-ig (Miskolc, 1998)

DIÓSGYŐR BIRTOKLÁSTÖRTÉNETE 1522-1702 - BESSENYEI JÓZSEF

főlovászmester, Diósgyőr, majd Bruck an der Leitha várnagya, aki bárói rangra emelkedett. Öccsének, Istvánnak a mohácsi csatavesztés után komoly befolyása volt Habsburg Ferdinándnak a magyar trón megszerzésére irányuló politikájában. Miután elnyerte a magyar királyságot, Ferdinánd udvarbíróvá, majd magyar kamarai elnökké tette Pemfflinger Istvánt, akinek második neje, gordovai Fánchy Borbála szintén fontos szerephez jut majd Diósgyőr történetében. Az 1520-as években a Pemfflinger család legtekintélyesebb tagja János unokaöccse, Pemfflinger Márk. Ő vette át János halála után a család pénzügyeinek irányítását. 1521-ben II. Lajos király az erdélyi szászok fejévé, szász gróffá tette. Márk irányította a család házassági politikáját is, ő hozta össze Török Bálint és Pemfflinger Katalin, János leánya házasságát. Pemfflinger Márk a későbbiekben több alkalommal tevékenykedett Török Bálint birtokszerzéseinek érdekében. János másik leánya, Anna gordovai Fánchy János (enyingi Török Bálint szervitora) felesége lett.

4 A harmadik leány, Dorottya Hans von Thurn báróval lépett házasságra.

5 Gallinczer kinevezésével tehát Mária királyné egy személyéhez hű és kereskedelmi tevékenysége által a térséghez kötődő emberére bízta a várat. Tudjuk, hogy a Pemfflinger családnak földbirtokai is voltak, tehát egyúttal a birtokigazgatásban is jártas szakember került e posztra az ő személyében egy olyan uradalom élére, amelynek jövedelmét évi 2000-2500 magyar forintra becsülték. Mivel a diósgyőri várnagyság már régóta össze volt kötve Borsod vármegye főispáni tisztével, Gallinczer kétségkívül fontos pozíció birtokába került. Bizonyosnak látszik, hogy Diósgyőrbe költözött, s onnan irányította kereskedelmi tevékenységét is. Figyelemreméltó, hogy Orsolya fia, Pemfflinger Sebestyén is gyakran megfordult a várban ezekben az években. Gallinczer borsodi főispáni szerepléséről több oklevél ma4 BESSENYEI J. 1994. 82. p. 115. sz. 5 BESSENYEI J. 1994. 233-234. p. 312. sz.