Miskolc története II. 1526-1702-ig (Miskolc, 1998)

MISKOLC HELYE MAGYARORSZÁG TÖRÖK KORI TELEPÜLÉS- ÉS GAZDASÁGI RENDSZERÉBEN - SZAKÁLY FERENC

nem az ágostai, hanem a helvét hitvalláshoz, a Jean Calvin (alias Kálvin János) által fémjelzett protestáns irányzathoz.

66 Ez Miskolcon olyan átütőre sikeredett, hogy a városban - leszámítva azt, hogy a tapolcai bencés apátság és a ládi pálos kolostor továbbra is megőrizte birtokosi jogait a mezővárosban - nyoma sem maradt a katolicizmusnak. Pedig a magyar mezővárosokban főleg a XVII. században már egyáltalán nem volt szokásban a másvallásúak elüldözése, s teljességgel elképzelhetetlen, hogy éppen Miskolcon ne akart volna megtelepedni katolikus vallású. A fejlemények üzenete világos: az egyház felett gyámkodó városi tanács - vélhetőleg már csak a könnyebb kezelhetőség végett is - gondosan ügyelt a mezőváros lelki egységére, miközben szinte teljesen elvont minden hatalmat a prédikátor(ok)tól. Mi történhetett a homályba vesző negyven esztendőben? Egy biztos: az semmiképpen sem, hogy pontosan a mi városunk kimaradt a korszak egész országot lázban tartó viták és folyamatok forgatagából. Mivel Miskolcon nem működött koldulórendi kolostor - amely például Szegeden, Kecskeméten és Gyöngyösön átmentette a katolikus pozíciókat

67 -, s a plébánián kívül nem volt más egyházi központ sem, arra „tippelhetünk", hogy egy különösen népszerű plébános akadályozta meg a hitújítás gyors előretörését. Kérdés persze, hogy akkor viszont mint szembetűnő kivételről miért nem esik szó róla az ellenfél irataiban? Mivel azonban Hevessy Mihály református lelkész 1564-ben már jól körülírt jogkörrel és haszonvételekkel kerül szemünk elé, arra gondolok, hogy Miskolc akkor már huzamosabb ideje protestáns lehetett, csak az erre vonatkozó adatok elveszelődtek vagy - ami valószínűbb - lappanganak. Ennek a fikciónak az alátámasztására talán távoli analógiával is szolgálhat az utóbb a magyar protestantizmus bástyái közé tartozó Ráckevi esete, ahol úgyszintén csak 1563-tól beszélhetünk stabil protestáns egyházról; a Szegedi Kis István előtt ott szolgálók emlékezete szinte teljesen elenyészett. Csupán azért tudunk egyikükről, egy iskolamesterről, mert az első magyar életrajzban Skaricza Máté által írt Szegedini Kis Vz'taban (Bázel, 1585) mint a feladatára teljesen 66 Az egész folyamatra: ZOVÁNYI J. 1921. és ZOVÁNYI J. 1977. 67 SZABÓ Gy. P. 1921. 139-167. p.