Miskolc története II. 1526-1702-ig (Miskolc, 1998)

MISKOLC HELYE MAGYARORSZÁG TÖRÖK KORI TELEPÜLÉS- ÉS GAZDASÁGI RENDSZERÉBEN - SZAKÁLY FERENC

ba] nem comprehendáltatnak; aholott tizenkét akó bort termő szőlő (tészen négy gyöngyösi hordót), fog constituálni [kitenni] egy dikát. A negyedik és legsoványabb classis a kecskeméti, körösi, ceglédi (Pest m.), []ász]berényi (Jászság), Nógrád vármegyei (kivévén a kozsdi, rádi és szőlősi hegyeket), korponai, bozóki, devicsei, felsőpalojtai (Hont m.), Trencsén vármegyei csejtei, [vág]újhelyi, verbotai [verbói], Nyitrán felül való, Torna vármegyei (kivévén az almási, jabloncai és körtvélyesi szőlőket) és a Gömör vármegyei; ezeknek pedig harminc akó bortermő szőlők, aki tészen tíz hordót, /og[nak] tenni egy dikát. "

52 Leszámítva azt, hogy a gyöngyösi borok XVI. századi miskolci expanzióját aligha magyarázhatjuk meg belőle, a limitáció meglehetős pontossággal körülrajzolja azt a területet, ahol az egyébként magasra értékelt miskolci bor keresletre számíthatott. Az ónodi uradalom, amelynek borát a miskolcinál jobbnak minősítették, eleve mintegy útját állta a keleti szabad királyi városokba irányuló miskolci exportnak. Ugyanez vonatkozik más Abaúj, Zemplén, Bereg és Ung megyei szőlősterületekre is, amelyeket a helyi termés „másodosztályú" borral elégségesen ellátott. Mivel a dél felé irányuló kivitelt az egri és a gyöngyösi borvidék blokkolta, evidens, hogy - az ottani borok gyenge minősége miatt a miskolci nedűnek leginkább Nógrád és Hont, esetleg Gömör és Torna megyében lehetett stabil felvevőpiaca. (Nyitra és Trencsén kissé távolinak tűnik, s egyébként is közelebb volt a pozsonyi, mint a borsodi borvidékhez.) Következtetésünk teljességgel egybevág annak az 1554. évi bozóki levélnek tanúságával, amelynek írója attól félt, hogy Fülek az évi eleste könnyen elzárhatja az utat a bányavárosokba igyekvő miskolci borszállítók elől. Ennek ellenére ehelyütt is hangsúlyoznunk kell, hogy a miskolci bornak, alapvetően északnyugati orientációja ellenére, volt piaca a felső-magyarországi bányavárosokban, elsősorban az egyébként hegyaljai borral élő Kassán.

53 (Meglehet persze, hogy a kassai pincébe azon speciális kereskedelmi összeköttetés folyományaként került számottevő mennyiségű miskolci nedű, amelyekről az alábbiakban legott szólunk majd.) 52 N. KISS I. 1980. 111. p. 53 GRANASZTÓI GY. Kézirat. Vö. e kötet 337-341. p.