Miskolc története II. 1526-1702-ig (Miskolc, 1998)
MISKOLC HELYE MAGYARORSZÁG TÖRÖK KORI TELEPÜLÉS- ÉS GAZDASÁGI RENDSZERÉBEN - SZAKÁLY FERENC
alól megváltani kívánó és képes mezővárost talál, ahonnan kikoptak a jobbágyi-paraszti rendűek a XVII. századi teleklibertálasok, -inscriptiók folytán." 42 A miskolci nemesség számbeli növekedése három forrásból táplálkozott. Egyrészt: beköltözött „régi" nemesekből verbuválódott, akik biztonságosabbnak vélték a népes mezővárost, mint korábbi lakóhelyüket (rendszerint falusi kúriájukat). Másrészt: a diósgyőri uradalom mindenkori birtokosa előszeretettel jutalmazta miskolci telekadománnyal hűségesen szolgált uradalmi tisztviselőit. Harmadrészt: a legtöbben azonban olyképpen lettek nemessé, hogy előbb a nemességszerzéshez való jogot váltották meg földesuruktól, majd „kutyabőrt" vásároltak maguknak a királyi vagy fejedelmi kancellárián. Borsod vármegye székén 1512 és 1723 között 616 ármálist hirdettek ki - ez a jogerőre emelkedésének elengedhetetlen feltétele volt -, 43 köztük szép számmal akadtak miskolciak, elsősorban a sikeres bortermelők, kézművesek és kereskedők közül. A város fekvése - erre alább még visszatérünk - időlegesen ide vonzott olyan, más városokban - főleg Kassán - honos kereskedő nemeseket is, akik ily módon kívántak részesülni a miskolci polgárjogból a városlakókra háromló előnyökből. Végül előfordult az is, hogy egy-egy, a diósgyőri uradalomban részbirtokos földesúri család is fogott magának telket Miskolcon. Megjegyzendő, hogy a megnemesedés a földdarabot (szántót, szőlőt, beltelket) nem tette tehermentessé, akkor sem, ha az illető családfája évszázadokra nyúlott vissza. Ahhoz, hogy a jobbágyi besorolású telkekre adómentességet szerezzenek, külön meg kellett váltani a földesúri és állami adó-, valamint a tized alóli mentességet. Ezt a nemesek persze nehezen vették tudomásul. A nemesek mellett különösen a győri és miskolci hajdúk és darabontok „szabadulási kísérleteit" nehezményezte az 1611. évi dézsmajegyzék készítője, mivel azok „semmi privilégiomok nem lévén, őfelsége számára dézmát adni" nem akartak Miskolc és Diósgyőr promontóriumain fekvő szőleik után. 44 Bár a szökött parasztoknak a hajdúk 42 GYULAI É. 1998. 5. p. 43 SZABÓ I. 1941. 11-21. p., VARGA J. 1969. passim, különösen 226-247. p. (az armális-számok: 246. p.) 44 GYULAI É. 1998. 14. p.