Miskolc története II. 1526-1702-ig (Miskolc, 1998)

MISKOLC HELYE MAGYARORSZÁG TÖRÖK KORI TELEPÜLÉS- ÉS GAZDASÁGI RENDSZERÉBEN - SZAKÁLY FERENC

nyeg az, hogy a város a XVII. században már valóban egy summában (törökül: maktuban) teljesítette kötelezettségét, ami mellett azért természetesen követeltek tőle külön szolgáltatásokat - például ágyútalpfaragást, hosszú fuvart - is. Mint a kötet megfelelő részeiben olvasható, az összeg - részben a pénzromlás, részben a fokozódó török nyomás következtében - állandóan növekedett ugyan, de közel sem volt olyan nyomasztó, amilyennek a közfelfogás elképzelni szereti. Még akkor sem, ha a török részre adózás nem mindig védte meg a várost a megszállók visszaéléseitől.

14 A török adó felvállalásával Miskolc - mint megannyi más ezernyi magyar végvárak mögötti település - a hódoltsági peremvidék részévé vált. Peremvidéknek nevezzük az országnak azt az állandóan változó szélességű - sokhelyütt száz kilométeresnél is szélesebb sávját, amely északról végigkövette az egymással összefonódott török, illetve horvát/magyar(Habsburg) végvárrendszer vonalát.

15 Az itteni települések ugyan magyar fennhatóság alá tartoztak, a határközeliek komoly adót fizettek vagy szolgáltak más formában török részre, a távolabbiak viszont csak valami névleges összeggel tudták le ebbéli kötelezettségeiket. (A török adóösszeírásokban - így a hatvaniakban is - ezek is szerepeltek, ám a birtoklás bizonytalanságát tanúsítván sokszor előfordul, hogy népes települések pusztaként, néhány száz akcséval adóztak - ha egyáltalán tényleg adózott utánuk valaki.)

16 Bár Miskolc - a Mátra és a Bükk fedezékében - mind a hatvani szandzsák erősségeitől, mind az 1596-ban török kézre esett Egertől elegendő távolságra feküdt, behódolásától kezdve a kitüntetetten megterhelt helységek közé sorolható. Hogy igencsak számon tartották, jól mutatja, hogy - a város életét kormányzó tanács mellett - a törököknek is voltak itt megbízottai, az ún. török bírák. Jogi státuszuk meglehetősen sajátos volt. Egyfelől: nem feltétlenül azok közül válogatták őket, akikben a legnagyobb affinitás volt a törökök iránt, 14 Vö. e kötet lapjával. 15 SZAKÁLY F. 1981. 23-31. p. HEGYI K. 1995. 154-164. p. 16 HEGYI K. 1993. 103-112. p. Vö. BAYERLE G. Sajtó alatt.