Miskolc története II. 1526-1702-ig (Miskolc, 1998)

A REFORMÁCIÓ MISKOLCON - BALOGH JUDIT

keszkenőket, s mi kedvének tetszett, ellopta".

174 Minthogy ezekben az esztendőkben több hasonló esetről is tudunk, feltehető, hogy a város fokozottan veszélyeztetett helyzetben lévén, polgárai a templomba hozták be megőrizni kívánt javaikat. Az ellopott holmik között a ruhaneműtől az élelmiszerig minden előfordul. EGYHÁZ ÉS TULAJDON A REFORMÁCIÓ KORÁBAN A miskolci egyház a XVI. században mezővárosi viszonylatban jól jövedelmező, gazdag egyháznak számít. Erre utalnak neves plébánosai,

175 az 1531-es konfliktus a tanács jelöltje és a többi pályázó között.

176 Ezt mutatja az is, hogy a XVI. század elején a lakosság által termelt gabona dézsmájának a bérlete 170, a bor dézsmájáé pedig 600 forintot ért

177 - ezekből a számadatokból a plébánosi jövedelemre is következtethetünk. Az új egyház megkapja az avasi templomot, az ahhoz tartozó pap szőlőjét és a parókiát, valamint a korábban is az egyházhoz tartozó két zsellérsort, a Papszert és a Tót utcát, azaz a két utca lakosainak a szolgálatát. Nem úgy lesz azonban tulajdonos az egyház, ahogy korábban. Az igazi tulajdonos a rendelkezési jogot gyakorló, a gyülekezetet képviselő konzisztórium, hiszen jóllehet a felsoroltakat a canonica visitatiók alkalmával az egyház tulajdonaként írják össze, a magisztrátus utasítja a munkák elvégzésére a papszeresieket és a Tót utcaiakat, mint ahogyan a parókia, a templom fenntartásáról is a magisztrátus gondoskodik. 1608-ban a városi tanács ad egy parlag szőlőt Nagy Györgynek, amely szőlő „annak előtte egyház szőleje volt".

178 A bejegyzésből nem derül ki, hogy az „annak előtte" vajon a vallásváltás előtti időkre utal-e, vagy csupán egy közeli múltra? Az viszont kitűnik, 174 B.-A.-Z. m. Lt. LV. 1501/a. I. köt. 387. p. 175 Lásd a középkori egyházról szóló fejezetben. 176 SZENDREI J. 1886-1911. III. köt. 145. p. 177 KANDRA K. 1886. 443, 486, 499, 500. és 506. p. 178 B.-A.-Z. m. Lt. LV. 1501/a. 1. köt. 165. p.