Miskolc története II. 1526-1702-ig (Miskolc, 1998)

A REFORMÁCIÓ MISKOLCON - BALOGH JUDIT

mélyként intézkedni, ezzel pedig egyszersmind védelmezte is a papot, illetve az egyház érdekeit. Ezt az érdekvédelmet mutatja egy 1682-ben történt intézkedés is megint csak a malom dolgában, amikor rendelkeznek annak tisztán tartásáról, ugyanis „ennek előtte való esztendőkben nem kicsiny kárával lévén az parochiának az udvarokrul a Szinyva vizére való ganéjok hordattatása, el annyira, hogy parochiánknak és abban lakos praedicatorunknak az malomból esztendőt által járó proventussa is megkissebbedett, és többire azon malom néha-néha láttatik teljességessen elromolni és veszni, kiváltképpen az téli időszakban, mert gyakorlatossággal az ganéj az malom alatt megfolyódik és az malomnak is az folyó vize az udvarokon igen megszorítódik; mellynek ollyan káros voltát szomorúan látván, nem akarván tovább is henyélő szemmel nézni, hogy annál is nagyobb romlása és veszedelme légyen az malomnak,"

163 ezért elrendelik, hogy a „Szinyva vizének folyásának útját igazítják ő kegyelmek". Az ok pedig, amit e rendelkezéssel kapcsolatban adnak, megmagyarázza a tanács és a város felfogását a kurátorságrót illetően: „...mint hogy Isten kegyelmébül praedicatorunknak nagyobb részint abbul vagyon esztendőt által való fizetéssé és úgy az a becsülletes ember, ki azon fizetéssért az lelkeket kiszolgáltatja, nagyobb és szívesebb munkával cselekedhesse". Ugyanakkor ez a városkönyvi bejegyzés azt is tanúsítja, hogy a város nem mindig fordít egyenlő figyelmet és gondot egyházának prédikátorára, ha csak akkor cselekszik, amikor a malom és következésképpen a pap jövedelme is végveszélybe kerül. Valószínűleg a bíró személye és személyes felelősségérzete, esetleg a vallásossága is meghatározza az e téren hozott rendelkezéseket. Mégis, ha az ilyen tárgyú intézkedések gyakoriságát vizsgáljuk, azt kell tapasztalnunk, hogy döntő többségük a XVII. századra esik, s annak is inkább a második felére. Ebből következtethetünk arra, hogy tendencia is van a kurátori feladatok egyre többször, egyre nagyobb mértékben való gyakorlásában. 1648-ból adatunk van arra, hogy „bíró uram város pénzébül egy lőcsei impressumot"

164 vesz az ekklézsia számára 5 forintért. A következő esztendőben öntetnek harangot Eperjesen, mert az egyik 163 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 1501/a. I. köt. 397. p. 164 B.-A.-Z. m. Lt. LV. 1501/a. I. köt. 279. p.