Miskolc története II. 1526-1702-ig (Miskolc, 1998)

A REFORMÁCIÓ MISKOLCON - BALOGH JUDIT

és lakossi egy szájjal minden zúgolódás nélkül felkiáltván, javallottak, ő kegyelme is nem akarván azon Isten hívatalját {-.mini hogy vox populi est vox Dei:) félre tenni s megvetni, ő kegyelme hittel kötelezte magát azon tisztnek elviselésére." 141 - „Az 1696-dik esztendei bíróságra Isten és az bö­csülletes város lakossi rendelése és tetszése szerént választotta az Isten há­zában az jeles Karácsony üdnepe harmad napján nemzetes Kovács Sámuel uramat, kit Isten boldogítson." 142 - 1697-ben már nemcsak a főbíróról szólnak, mint a templomban választottról, hanem a magisztrátus összes tagjáról: „Az 1697. esztendőiül usuáltatott praxis szerént nemze­tes vitézlő Ballá, alias Boldizsár Zsigmond uram is az Istennek házában az jeles Karácsony üdnepnek második napján, az városnak minden rendekbül álló lakossinak megegyezésekbül választatván ez jelen lévő 1697. esztendő­ben bíróságra, holott is hittel ő kegyelme kötelezte magát, mely tisztiben Isten boldogítsa. Ugyan azon Isten házában és alkalmatossággal kötelezte hittel magát notáriusságra Faragó János mester." 143 - Mellette felsoroltat­nak a tanács tagjai és az egyházfi is. Ugyanez a részletes szöveg szó sze­rint megismétlődik 1698-ban, mikor Kondai Kiss Mihály lesz a bíró. Ez a „templomban való jelenlét" azonban már nem azt jelenti, mint korábban, a reformáció előtt. Míg ugyanis a középkorban a templom mintegy megszenteli a közösséget, illetve az eseményt, most éppen fordítva áll a dolog: a templomot úgy használják, mint a közösség összegyülekezési helyét (ezzel természetesen nem azt akarjuk mondani, hogy a templom nem ad továbbra is súlyt a ben­ne zajló világi eseménynek). A templom funkciójának átalakulását mutatja az a - szintén az ugyanebből az időszakból ismert - jelenség, amely szerint a városi tanács, mint konzisztórium templomi ülőhelyet, széket adományoz a polgároknak. Az adományozás kritériuma pedig a legtöbb esetben teljesen szekuláris: a városi társadalomban elfoglalt helyet szimboli­zálja, illetve ezzel mintegy meghálálja a tanács a városért hozott ál­dozatokat. 141 B.-A.-Z. m. Lt. LV. 1501/a. I. köt. 493. p. 142 B.-A.-Z. m. Lt. LV. 1501/a. I. köt. a. p. 143 B.-A.-Z. m. Lt. LV. 1501/a. I. köt. 543. p.

Next

/
Thumbnails
Contents