Miskolc története II. 1526-1702-ig (Miskolc, 1998)

A REFORMÁCIÓ MISKOLCON - BALOGH JUDIT

és lakossi egy szájjal minden zúgolódás nélkül felkiáltván, javallottak, ő kegyelme is nem akarván azon Isten hívatalját {-.mini hogy vox populi est vox Dei:) félre tenni s megvetni, ő kegyelme hittel kötelezte magát azon tisztnek elviselésére."

141 - „Az 1696-dik esztendei bíróságra Isten és az böcsülletes város lakossi rendelése és tetszése szerént választotta az Isten házában az jeles Karácsony üdnepe harmad napján nemzetes Kovács Sámuel uramat, kit Isten boldogítson."

142 - 1697-ben már nemcsak a főbíróról szólnak, mint a templomban választottról, hanem a magisztrátus összes tagjáról: „Az 1697. esztendőiül usuáltatott praxis szerént nemzetes vitézlő Ballá, alias Boldizsár Zsigmond uram is az Istennek házában az jeles Karácsony üdnepnek második napján, az városnak minden rendekbül álló lakossinak megegyezésekbül választatván ez jelen lévő 1697. esztendőben bíróságra, holott is hittel ő kegyelme kötelezte magát, mely tisztiben Isten boldogítsa. Ugyan azon Isten házában és alkalmatossággal kötelezte hittel magát notáriusságra Faragó János mester."

143 - Mellette felsoroltatnak a tanács tagjai és az egyházfi is. Ugyanez a részletes szöveg szó szerint megismétlődik 1698-ban, mikor Kondai Kiss Mihály lesz a bíró. Ez a „templomban való jelenlét" azonban már nem azt jelenti, mint korábban, a reformáció előtt. Míg ugyanis a középkorban a templom mintegy megszenteli a közösséget, illetve az eseményt, most éppen fordítva áll a dolog: a templomot úgy használják, mint a közösség összegyülekezési helyét (ezzel természetesen nem azt akarjuk mondani, hogy a templom nem ad továbbra is súlyt a benne zajló világi eseménynek). A templom funkciójának átalakulását mutatja az a - szintén az ugyanebből az időszakból ismert - jelenség, amely szerint a városi tanács, mint konzisztórium templomi ülőhelyet, széket adományoz a polgároknak. Az adományozás kritériuma pedig a legtöbb esetben teljesen szekuláris: a városi társadalomban elfoglalt helyet szimbolizálja, illetve ezzel mintegy meghálálja a tanács a városért hozott áldozatokat. 141 B.-A.-Z. m. Lt. LV. 1501/a. I. köt. 493. p. 142 B.-A.-Z. m. Lt. LV. 1501/a. I. köt. a. p. 143 B.-A.-Z. m. Lt. LV. 1501/a. I. köt. 543. p.