Miskolc története II. 1526-1702-ig (Miskolc, 1998)

MISKOLC TÁRSADALMA A XVI-XVII. SZÁZADBAN - TÓTH PÉTER

kiderül, hogy a nevezett elsősorban szarvasmarhákkal kereskedett Moldvától Bécsig (folyamodványát a moldvai despota is támogatta).

16 Borkereskedelemből szerzett komoly vagyont a Bornemissza, a Balogh, a Boldizsár család - és még folytathatnánk. A személyre szóló nemességszerzés volt a felemelkedés útja az értelmiségi jellegű foglalkozást űzők számára is. Miskolc első (ismert) prédikátora, Hevesi Mihály például a papi rendhez való tartozása révén nemesnek számított: s mégis szükségét érezte a nemeslevél megszerzésének, amelyet a királyi kancellárián 1582. március 21én állítottak ki a számára. Ennek címerképe egy szájában írótollat tartó sast ábrázol, utalásként az adományozott foglalkozására.

17 A vármegyei hivatalokat viselő Miskolczi család (János deák és az atyja, Páldeák Balázs - az utóbbi név mutatja, hogy a foglalkozás apáról fiúra szállott) ugyancsak az 1580-as években szerzett nemességet.

18 Még azok sem tudták-akarták kivonni magukat a társadalmi felemelkedés e jól bevált módja alól, akiknek egész élete mást példáz, így például Pap István, aki több éven keresztül viselte a főbírói tisztet Miskolcon - azaz volt a közösségi kiváltságokat élvező város első embere és mint ilyen, kerülhetett és került is gyakran összetűzésbe az egyéni kiváltságokkal rendelkező lakosokkal - is úgy látta jónak, hogy a nemesi rend tagja legyen: az 1582-ben kiadott nemeslevélen látható címerkép talán magát a címerszerzőt ábrázolja, amint baljában levágott török fejet, jobbjában pedig véres szablyát tart.

ly Ez a XVI. század második felében megindult tendencia a következő évszázadban sem változott, sőt, még inkább kiteljesedett. A vármegye közgyűlésein a XVII. század végéig kihirdetett új nemeslevelek közül több, mint negyvenet biztosan miskolci lakosok mutattak be, s ezen armálisoknak a túlnyomó többsége 1618 és 1662 között kelt.

20 Az előbb hivatkozott tanulmány arra is megpróbál feleletet adni, hogy honnét kerültek ki az armálist szerzők? A családnevek vizsgáló GYULAI É. 1997/b. 17 B.-A.-Z. m. Lt. XV. 2. 26. sz. 18 BOROVSZKY S. 1909. 203. p. 19 B.-A.-Z. m. Lt. XV. 2. 50. sz. 20 VERES L. 1991. 134. p.