Miskolc története II. 1526-1702-ig (Miskolc, 1998)

MISKOLC TÁRSADALMA A XVI-XVII. SZÁZADBAN - TÓTH PÉTER

rülbelül kétharmad része a fenyegető veszedelmek elöli menekülést választotta - vagyis egyrészt Miskolc nagyobb része kiürült és pusztán maradt, másrészt a távolabbi, biztonságosabb környék megtelt miskolci menekültekkel. Ha szó szerint vesszük a forrásainkat, akkor ez a menekült-áradat több, mint négyszáz családot is jelenthetett volna! Mindez nem csupán elképzelhetetlen, hanem nehezen is egyeztethető össze más adatokkal. Azt várnánk például, hogy mint máshol is az országban, a kis települések néptelenednek el, s lakosaikat a nagyobb és éppen ezért biztonságosabb települések, a (mezővárosok szívják fel - Miskolc esetében is vannak adataink erre a jelenségre: így például forrásainkban növekszik a származási helyük után megnevezettek száma, akik közül sok a délvidéki (sőt, mintha az ö-ző nyelvjárás felbukkanásának is lennének nyomai a városkönyvben). Ráadásul sok betelepülő - legalábbis a nevük alapján ítélve - éppen a biztonságosabbaknak tartott északi vármegyékből érkezik. Feltűnő továbbá a régi nevek folyamatossága is a forrásokban. Kimondható tehát, hogy az (adó)összeírásokban mutatkozó tendenciák ellenére sem lehet beszélni a lakosság számának csökkenéséről. Egy másik elképzelés, amely a forrásokban tapasztalható tendenciát indokolná, az elviselhetetlenségig fokozódó földesúri terhekben keresi a pusztásodás magyarázatát. Valóban van is olyan forrásunk,

9 amely ezt az elképzelést látszik alátámasztani. A következőket mondják egy 1595 táján folytatott tanúkihallgatás alkalmával Mészáros Kelemen bíró, valamint esküdtjei, Zabari Demeter és Kormos Ambrus: „Sokféleképpen terheltetnek a szolgálatoknak az annyira rendkívüli és elviselhetetlen fajtáival, a boraikat a jelenlegi urak az áruk biztos kifizetése nélkül veszik el tőlük, s ha ettől az igától meg nem szabadulnak, mind azon, mind pedig a többi, ide tartozó jószágaiknak rövidesen el kell pusztulniuk, amint hogy már nagy részben el is kezdtek pusztulni: ama zálogba adás idejétől fogva a jószágoknak csaknem a fele pusztán van." Mint általában a jobbágypanaszokban, itt is nagyon valószínű a túlzás, hiszen a „zálogba adás ideje", az 1540-es évek után szó sincs 9 MOL. E. 156. 106/75. sz. Idézi GYULAI É. 1995/a. 86. p.