Miskolc története II. 1526-1702-ig (Miskolc, 1998)

FELSŐ-MAGYARORSZÁG ÉS MISKOLC HÁROM HATALOM SZORÍTÁSÁBAN - NAGY MAGDOLNA

tanként 67 dénárt vetettek ki, a töröknek nem adózókra ennek kétszeresét. A beszedett pénzt ugyancsak katonaállításra fordították.

105 Az említett kötelezettségből természetesen Miskolc is kivette a részét. Bár nincsenek konkrét adataink és a portaszámok hiányában nem számítható ki a részesedés, a városnak a megyében betöltött központi szerepe miatt feltételezhető, hogy döntő szerephez jutott a kivetések teljesítésében. A nemesi felkelésben valószínűleg már jelentősen képviseltette magát az egyre gyarapodó miskolci nemesség. A zavargások 1616-ban is folytatódtak, így a katonaállítás, a nemesi felkelés elrendelése, a hadsereg céljait szolgáló adóztatás fokozódott. A veszély és a követelések hatására a már eddig is jelentős károkat szenvedett Miskolc lakosai beváltották régi ígéretüket, elhagyták a várost, hogy, úgymond, a pusztában találjanak menedéket.

106 Önkéntes száműzetésük nem tartott sokáig, csakhamar újra gyűjtötték a pénzt, terményeket, hogy katonáikkal együtt elküldjék az igénylők táborába. Bethlen fejedelem végül 1616 végén leállította hadjáratának előkészületeit, mert a felső-magyarországiak várt támogatása elmaradt. A visszavonulás következtében a törökök is visszahúzódtak. Homonnai Drugeth György és Bethlen Gábor háborúja tehát ekkor elmaradt, a készülődés ellenben folytatódott. Bár átmenetileg nyugalomban éltek, a miskolci polgárok is érezhették, hogy hamarosan újabb összecsapásra kerül sor. Hogy kinek az oldalán sorakoznak fel, nem lehetett kérdés: a borsodi főispán - egyben FelsőMagyarország egyik legmeghatározóbb alakja - Rákóczi György 1616ban szövetségre lépett Bethlen Gáborral, példáját az évtized végére többen követték. A főurakhoz igazodva a vármegyék, a végváriak, így a várakhoz tartozó uradalmi települések is az erdélyi fejedelem követésére készültek. A fejedelem mellett szólt a török hozzáállásán kívül az a körülmény is, hogy Homonnai rendkívül népszerűtlen, katolikus főúr volt. így Bethlen még át sem lépte Erdély határát, térségünk jelentős része biztosította őt csatlakozásáról.

107 105 BOROVSZKY S. 1909. 297. p. 106 BOROVSZKY S. 1909. 351-352. p. 107 NAGY L. 1984. 257. p.