Miskolc története II. 1526-1702-ig (Miskolc, 1998)

FELSŐ-MAGYARORSZÁG ÉS MISKOLC HÁROM HATALOM SZORÍTÁSÁBAN - NAGY MAGDOLNA

következtetni arra, hogy a vármegyétől igényelt élelmiszer-, abrakvagy időnként pénzbeli követelésekből milyen arányban részesedett a város. Tekintettel arra, hogy ekkor is Miskolc volt a legjelentősebb település Borsodban, valószínűleg a teljesítésekből ennek megfelelően kellett részesednie. A katonaállítás vizsgálata ugyancsak problémákat okoz, ami a portaösszeírások hiányosságain túl a társadalmi összetétel viszonylag pontos ismeretének hiányával magyarázható. A város hozzáállásának eldöntése már némileg egyszerűbb, hiszen ebben az időben önálló politizálásról még nem nagyon beszélhetünk. A miskolciak a borsodi állásfoglaláshoz igazodtak, amit pedig a vezető felső-magyarországi főurak pártállása döntött el. Az urak befolyása a várkapitányok, így a várkatonaság esetében is érvényesült, így gyakorlatilag néhány arisztokrata határozta meg a térség állásfoglalását a magyar király és az erdélyi uralkodó küzdelmében. A határmenti települések számára a fejedelmeket támogató török közelsége is „elősegítette" a döntést. A nemzeti jelszavak nem sok szerepet játszottak a mindennapi emberek gondolkodásában, jórészt a nagypolitika közelében lévők és az általuk befolyásolt nemesség bizonyos rétegei foglalkoztak a rendi, nemzeti, vallási problémák nagy kérdéseivel. A miskolciakat is leginkább csak az vezérelte - amint a kisembereket általában -, hogy szerettek volna épségben, vagyonukat megtartva kikerülni a sorozatos hadakozásokból. Érthető, ha azokkal szemben mutatták ki rokonszenvüket, akik ebben segítették őket. Bethlen, majd I. Rákóczi György - amint látni fogjuk igyekezett megvédeni a lakosságot a katonai túlkapásokkal, fosztogatásokkal szemben, ugyanakkor a legszükségesebb mértékűre csökkentették követelésüket. Jelenlétük pedig viszonylagos védelmet jelentett mind a Habsburgok, mind a törökök ellenében, ami valóssá tette támogatásukat. Esetükben nemcsak a körülmények kényszere, hanem a rokonszenv is közrejátszott az igények teljesítésében. A rokonszenv csak Bocskai iránt nem érzékelhető, amihez nyilván hozzájárult a hajdúkkal való problémájuk. A városba ugyanis a század elején betelepültek ebből a társadalmi csoportból és mivel itt is nagyobb szabadságra tartottak igényt, ellentétbe kerültek a miskolci lakosok különböző csoportjaival. Időnkénti fosztogatásaik