Miskolc története II. 1526-1702-ig (Miskolc, 1998)

GAZDÁLKODÁS, TERMELÉS ÉS ÁRUCSERE A KORA ÚJKORI MISKOLCON - GYULAI ÉVA

nak. Az inasságra beadott gyermek másfél forintot, 2 font viaszt, 50 dénárt érő bort, két fogásos ebédet köteles adni, de az őt alkalmazó mester is ebédet ad a céhnek. A céhbe felvett legény 2 forintot fizet. Az artikulusok a céhek középkorból örökölt minőségi, az utánpótlást biztosító oktatási, a szervezet hierarchikus rendjére vonatkozó önkormányzati jellegű valamint szociális követelményeit fogalmazták meg. A csizmadia céh szervezetére - az elsődleges, a céh irattárában őrzött források híján - csak következtethetünk. 1675-ben a város előtt kiderült, hogy a csizmadiák szervezete két részre oszlott, a céhmesterek társaságára, ezt illették Becsületes Céh néven, és a legényekére, ezt Becsületes Társaságnak nevezték, de más nevük is volt: heti béresek, ami azt mutatja, a mesterek mellett dolgozó legények hetenként kapták bérüket. Ebben az évben a Társaság tagjai uraik ellen fordultak, mégpedig a céh rendtartásának alapját képező mesterremek ügyében. A mesterremeket ugyanis az összes céhmester együttesen vizsgálta meg, s így döntötték el, milyen jutalma legyen. A legények ellenálltak, és sztrájkot kezdeményeztek, megparancsolták társpoharukba fizetendő 7 forintos büntetés mellett, hogy „egy is közülük az urának két hétig ne míveljen". A legények arra vetemedtek (mivel nem a főcéhmester és a második céhmester őrizte a ládát), hogy a céh hites bírája, Csizmadia Nagy Ferenc házára mentek annak távollétében, s a felesége ellenkezése ellenére a céhládát egy lakatoslegénnyel felnyittatták, és „az ajándékra esztendőnként szokás szerint való javokat ver fas et nefas [- engedve-engedetlen] kivették és elvitték". A legények és mesterek párharcában a város az utóbbiak mellé állt, a Céh tagjai különösen sérelmezték a legények munkamegtagadását illetve a sztrájktörés büntetését, s a mestereket megkövető Társaság tagjait pénzbüntetésre és egy hordós bor fizetésére ítélték.

503 A csizmadiák egymás ellen fordulása nemcsak a város beavatkozása miatt tanulságos, hanem a nemzedékek, illetve a céhtagok és legények jogai közötti különbségek, ellentétek okán is. A legények mint „heti béresek" részei voltak ugyan a mesterek iparának, de a mesterek közé való bejutást igencsak megnehezítették számuk503 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 1501/b. 1. köt. 372. p.