Miskolc története II. 1526-1702-ig (Miskolc, 1998)

GAZDÁLKODÁS, TERMELÉS ÉS ÁRUCSERE A KORA ÚJKORI MISKOLCON - GYULAI ÉVA

esik egy másik uradalmi erdő, ahonnan a tűzrevalót beszerezhetnék.

364 Az uradalmi erdők élését mind fáért, mind makkoltatásra, külön díj megfizetésével váltott cédulával engedélyezték a jószágigazgatók. A jogtalan erdőhasználat óriási kárára volt a földesúrnak, nemcsak a diósgyőrinek, hanem a tapolcai apátság birtokosának is, mivel Tapolca és Görömböly is rendelkezett uradalmi erdővel. 1616ban Nagytállyai Péter deák, feltehetően tapolcai provizor tiltatja a szomszéd helységbelieket a tapolcai és görömbölyi erdők használatától.

365 A miskolci határhasználat ekkor már bizonyosan háromnyomásos rendszerű volt, amelyre a középkor végén áttérhettek a miskolciak. A három nyomás már klasszikus formájában - 7-4-3 darab föld jelenik meg a tapolcai apátság 1571. évi urbáriumában, ahol az apátsági kúria (egykori jobbágytelek) után az egyik nyomáson 7, a másikon 4, a harmadikon 3,5 miskolci köblös föld jár.

366 A „miskolci mértékű" köböl valószínűleg azonos a kassai köböllel mint gabonamértékkel, mint ahogy a XVI. században a kassaival egyezett a miskolci borköböl is. A Kötelkönyvben is általában 7-4-3 darab földet írtak össze egy-egy óvárosi telekhez. A telekszervezet egyben művelési kényszert is jelentett a határhasználatban, vagyis az őszi-tavaszi gabona és az ugar forgása nem önkényesen, hanem a mezővárosi közösség hagyomány teremtette tervszerű rendjében folyt, erről azonban a korabeli írásbeliség fejletlensége vagy inkább a szóbeliség túlsúlya miatt a korabeli Miskolcról nem ismerünk írásos forrást, de a hagyományos határhasználat a paraszti társadalomnak - a néprajzból is jól ismert - rendje szerint folyhatott. A beltelki szomszédok a határban is egymás melletti földeken dolgoztak a kora tavaszi időtől fogva. A telki állomány mellett irtványokon is termeltek a miskolciak, s ezek az ortvány néven 364 Denique silvam quandam oppidi ipsius proprium, et ab antiquo ad usum aedißciorum, si quando forte usu veniret, semper integrum servatam, pro foco arcis Dios Gyeior desecari faceretis, quum tarnen in eum usum aliam silvam nisi arci propinquiorem haberetis. Ferdinánd parancslevele a diósgyőri vártisztviselőkhöz. Bécs, 1564. jan. 15. B.-A.-Z. m. Lt Miskolc város levéltára, Kiváltságlevelek gyűjteménye 365 B.-A.-Z. m. Lt IV. 501/c. I. I. 201. 366 Habet praedicta domus terras arabiles proprias instar aliorum colonorum in Miskolc ad très calcaturas, ad quarum unam cum mensura Miskolcziensi seminari possunt cubulos 7, ad alteram cubulos 4, ad tertiam cubulos 3 1/2.