Miskolc története II. 1526-1702-ig (Miskolc, 1998)

FELSŐ-MAGYARORSZÁG ÉS MISKOLC HÁROM HATALOM SZORÍTÁSÁBAN - NAGY MAGDOLNA

Borsod vármegyében is működött tehát a parasztvármegye, amely fölött ott állt a nemesi tisztikar. A paraszti származású tisztségviselők kiválasztása az alispán hatáskörébe tartozott, miként a büntetés, az irányítás is a nemesség kezében maradt. A megromlott közbiztonság helyreállítása azonban a háborús viszonyok között még a megszervezett védelemmel sem történt meg. A fosztogatók, kóborlók száma tovább növekedett, amiben szerepet játszott a harmadik hatalom, Erdély színrelépése is. FEJEDELMI KÜZDELMEK A XVII. SZÁZAD ELSŐ FELÉBEN A „tizenötéves háború" nem hozta meg a várt eredményt, nem szabadította meg az országot a törököktől, ellenben bebizonyította a magyarok és a Habsburgok egymásra utaltságát velük szemben. Az abszolutista tendenciák erősödése azonban a hazai rendek politikai és katonai ellenállásához vezetett. Mozgalmaik a XVII. század első felének európai háborúihoz kapcsolódva, az erdélyi fejedelmek irányítása alatt zajlottak, akik többnyire a Porta magyarországi képviselőinek támogatását, de legalább jóindulatú semlegességét is maguk mögött tudhatták. A küzdelmek céljául többnyire a protestáns vallásszabadság és a rendi alkotmány biztosítását jelölték meg, a fejedelmek terveiben azonban végső célként az ország egyesítése szerepelt. A koncepció a törökök segítségével, a Habsburgok ellenében gondolta az egyesítést. A hódoltság így nem szerepelt a tervekben és Bocskai István, de különösen Bethlen Gábor és I. Rákóczi György hadjáratai azt mutatják, hogy a királyi országrészből is csupán Felső-Magyarországot akarták Erdélyhez csatolni, erre láttak reális lehetőséget. Velük szemben a XVII. század folyamán az ugyancsak kiemelkedő képességű nádorok álltak.

91 Bár mindkét oldalon a magyar érdekek képviselőit találjuk, együttműködésüket eleve kizárta a „magyarok természet szerint való ellenségéhez" fűződő kapcsolatuk eltérése. Az ún. nádori politika területegyesítési elképzelésében 91 Illésházy István 1608. Thurzó György 1609-1616. Eszterházy Miklós 1625-1645. Pálffy Pál 1649-1654.