Miskolc története II. 1526-1702-ig (Miskolc, 1998)

GAZDÁLKODÁS, TERMELÉS ÉS ÁRUCSERE A KORA ÚJKORI MISKOLCON - GYULAI ÉVA

kérelem szerént megtanultak bennünket, tehát egy nap, akkor munkálkodtunk, valami palánk felőli segétséggel voltunk.".

343 A városnak mint gazdálkodónak a XVII. században jelentősen megnőtt a szerepe, s a református egyházzal közösen már nemcsak az egyházi ingatlanok műveléséről, hanem a városi jószágokéról is gondoskodott. 1700. februárjában a város határoz bizonyos emberek felől, akik feltehetően zsellérek lévén - a város Veres Istvántól örökölt szőlejének kapálására rendeltettek ki, de a harmadik kapálást elmulasztván, téli munkára, földhordásra kötelezi őket a tanács. A következő tavaszi szőlőmunkáknál azonban már a metszést is el kell végezniük, valamint a homlítást is, igaz, az egy napon túli munkát a város már megfizeti nekik, jelezve, hogy ebből a zsellérrétegből kerülnek ki a bérmunkások, napszámosok is. Jellemző a zsellérek neve is, két Tót nevű van köztük, ezen felül Gömöri, Túróczi, Túri és Polyák, ami a Felföldről ide szivárgott szlovákokat sejtet.

344 De a dézsmaszedőknek is bérmunkások segítettek az asztagot rakni, 1678. augusztus 15-17-én a város számadáskönyvében kenyér, malac, hús, hal, tojás, tejfel, ecet, káposzta, kása, szalonna, petrezselyem, csirke, egres, répa, uborka, sáfrány, kalács szerepel a kiadások között, melyeket a búzadézsmáló uraknak és az „asztagrakó szegény embereknek" adott a város.

345 A zsellérek az idénymunkákat gyakran uraikkal együtt végezték. 1648-ban egy vármegyei boszorkánysági perben a miskolci nemes Szabó Pálnérói úgy tanúskodott egy Galgóczi János nevű zsellér, hogy az asszony egyik zsellérétől hallotta, hogy aratáskor minden éjjel asszonyával hált.

346 A zsellérek és a szőlőkultúra a középkor óta szorosan összefügg, hiszen a szőlőművelés mind kisebb szőlők birtokosaként, mind a jómódúak szőleinek bérmunkásaiként jelentős zselléri réteget tartott el nemcsak Miskolcon, hanem Sajószentpéteren és Szikszón is. E mezővárosokban is több zsellérutca van, ezek egyike a szentpéteri Kis343 HmLt XIII-3/c. 51. Cl. III. fasc. TTT. N° d/2587 344 Tavasszal penig (Isten azt adván érni) az szőlőmetszést tartoznak úgy intézni, hogy valamennyi szőlő fája alkalmas lészen az homlításra, azt mind meglmgyják, és egy napi magok homlításán kívül, lm többre extendáltatik az homlításbeli munka, tehát ugxyanezen megnevezett munkások tartoznak végbenvinni, de hoc declarato, hogy az egy napon kívül a több napokra tartozik a város nekik megfizetni. B.-A.-Z. m. Lt. IV. 1501/b. XV. 37. doboz 345 NYÍRY D. 1926-1927. 57. p. 346 Azt is hallotta az Szabó Pálné zselléritűl, hogy bizony míg Kabinban arattunk, Szabó Pálnéval együtt háltunk minden éjjel. B.-A.-Z. m. Lt. LV. 501/a. 6. köt. 600. p.