Miskolc története II. 1526-1702-ig (Miskolc, 1998)

GAZDÁLKODÁS, TERMELÉS ÉS ÁRUCSERE A KORA ÚJKORI MISKOLCON - GYULAI ÉVA

ak dézsmát. Az extraneus birtoklás csúcspontjának a XVI. század utolsó évtizedét tekinthetjük; 1594-ben Arnót, Tapolca, Csaba, Felsőzsolca, Vámos, Görömböly és Tapolca szőlőhegyein összesen 128 miskolci ad dézsmát, míg ugyanezen évben Miskolcon 274 a bordézsma-fizetők száma.

325 A hódoltság korát követően is sok miskolci szőlőművelő van a környékbeli helységek promontóriumain, 1689-ben 230-an adnak bordézsmát Görömbölyön a tapolcai apátnak, ebből 185 miskolci, 2 mindszenti lakos, az összes dézsmaadó 81 %-a (!). Ugyanekkor Tapolcán (mely a XVLI. századra puszta lett) 140 dézsmaadóból 134, az összes szőlőművelő 96 %-a miskolci.

326 1696-ban a regnicolaris összeírásban Görömbölyön a 15 jobbágy összesen 124 kapás nagyságú, 103 hordó bort termő szőlővel bírt, míg az extraneusok 210 kapás nagyságú szőlőterületen 167 hordó bort szüretelnek. Az 1702. évi Kötelkönyv szerint felvett beltelkek után a három nyomáson általában 14 szántóföld tartozott, s a 6 hektárra becsült szántóvagyon mellett 5-6 szintén nyilas osztású rét is a jobbágyi fundus tartozéka volt, de különböző nagyságú irtványokon is gazdálkodhattak e mellett. A telektől független szőlő vagy szőlők elengedhetetlen tartozéka volt a várost körülölelő dombok jól véshető kőanyagába vájt pince vagy kőlyuk, mely elé a tehetősebbek borházat is építhettek. A legkönnyebben pénzre váltható vagyona azonban a pincékben őrzött hordós bor volt. A bor értékesítésében jobbágyoknak a kocsmáitatás hasznának őket is segítő szabályozása volt segítségükre, hiszen szeptember végétől újévig mindenki árulhatott a városban bort. A telekhez közvetlenül csatlakozó kertek, kenderföld a jobbágyvágyon azon részét képezte, amely után nem járt dézsma a diósgyőri uraknak. A miskolciak állatvagyonát igen nehéz megbecsülni, de a szántóműveléshez elengedhetetlen igásállatok semmiképpen nem hiányozhattak. Az első, a miskolciak állatvagyonát felmérő adó325 GYULAI É. 1995/a. 95-97. pp. 326 Decimatio vini in possessione atque promontorio Geörömbeöly in anno 1689. Die 31. mensis 8bris ex possessione reverendissimi domini Andreáé Sántossy per me S. W. pro perceptione locorum eorundem decimatore. FLE AV N° 2066