Miskolc története II. 1526-1702-ig (Miskolc, 1998)

GAZDÁLKODÁS, TERMELÉS ÉS ÁRUCSERE A KORA ÚJKORI MISKOLCON - GYULAI ÉVA

járadékok alapját képező ingatlanok kiváltságolásával, a nemesi rend megerősödésével, csak a XVI. századi dézsmalajstromok esetében valódi indikátorai a Miskolcon folyt agrárgazdaságnak. A tizedek tükrében a termés is nagy pontossággal megbecsülhető, hiszen a dézsmának éppen tízszerese, a jobbágy jövedelme pedig az egyházi dézsma és a szintén tizedrésznyi földesúri kilenced levonásával megmaradt kb. 80 %. Az egyházi tized hézagosan fennmaradt jegyzékei azt mutatják, hogy 1549 és 1583 között - a rossz termésű éveket nem számítva, szinte töretlen a bortermelés lendülete, van olyan év, hogy 5-600-an adnak bordézsmát, az átlagos termés 15-20 egri köböl között van,

299 a legjobb évben pedig 27,4 egri köböl. 1594-re azonban a tíz évvel azelőtti (1583) termés (1188 egri köböl) 20 %-ra (246 köböl) esett vissza, s hogy ez nemcsak a rossz termésnek köszönhető, hanem a „hosszú háború" első jelzéseként értékelhető, igazolja, hogy a továbbiakban sem emelkedik jelentősen a termelés. Hogy a szőlőművelés a legnehezebb időkben a fennmaradást, túlélést segíthette, példa rá az 1600. évi dézsmajegyzék, amely szerint majdnem háromszázan szüreteltek annyi termést, hogy dézsmát is kellett adniuk. 299 Miskolc XVI. századi bordézsmájára bővebben: GYULAI É. 1995/a. 79-89. pp.