Miskolc története II. 1526-1702-ig (Miskolc, 1998)

GAZDÁLKODÁS, TERMELÉS ÉS ÁRUCSERE A KORA ÚJKORI MISKOLCON - GYULAI ÉVA

másik malomrész egyharmada is, vagyis a malom jövedelmének jó kétharmada az ő bevételeit gyarapította. A Dőry-jószághoz tartozott még két pince, egy Hevesi-kerte nevű gyümölcsös a Szinva mentén, valamint két szőlő a Szentgyörgyön és Bábonyibércen, a kúriák külsőségein felül pedig tetemes irtványföld is.

237 A miskolci birtokkoncentráció anyagi fedezetét Dőry Lénárd a XVII. század közepén azzal teremtette meg, hogy a dunántúli ősi jószágait eladta, s ezek árából „acquirálta és szerzetté" a miskolci házhelyeket, szántókat, réteket.

238 Dőry András 1704. évi végrendeletében a család miskolci rezidenciáját az „az újonnan felépített kőházzal és annak fundusával, és az udvarom végiben lévő meggyeskerttel, akit szegény atyámuram néhai Fosi Jánosnétól vett" fiára hagyja. Ugyancsak fiát, Dőry Andrást illeti „az Lőrinc deákné udvarában lévő portio szabad kocsmájával együtt", a ház másik része azonban (az un. Bodolai-rész) szabad mészárszékével unokájának, Fáy Lászlónak marad. Több miskolci puszta és házhely mellett a malomrészen túl a legnagyobb értékkel a szőlők bírnak Miskolc, Tapolca, Görömböly, Csaba, Sajószentpéter szőlőhegyein, de a hegyaljai Bodrogkeresztúron is vannak szőlei. Ez az óriási szőlővagyon Miskolc és a környék talán legnagyobb bortermelőjévé tették Dőry Andrást, s hozzásegítették, hogy a XVII. század végére a diósgyőri uradalomban is szerezzen haszonvételi forrást, mégpedig Miskolcon, Keresztesen és Mohiban, 2000 magyar forintért véve zálogba a kilenced rész felét Bossányi László birtokostól. Ettől az uradalmi jószágtól a fiskus megfosztotta ugyan Dőry Andrást (amikor a XVIII. század elején visszaszerezte az elidegenített diósgyőri királyi uradalmat), de az örökhagyó arra az esetre, ha a birtokrész visszakerülne, azt öt gyermekére hagyja. Az uradalmi birtok különleges értékei a mezővárosi kocsmák: „a diósgyőri jószágnak pedig szabad korcsmáját mind az vásárokban, s mind az városon hagyom Dőry András fijamnak, Keresztesen pedig és Kövesden a négy leányim ha akarnak, mindenkor korcsmát áruitathatnak".

239 A Dőryeknek volt dézsmás 237 B.-A.-Z. m. Lt. XIII-14. XXVII. 2. 238 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 501/a. 12. köt. 198. p. 239 Dőry András végrendeletének másolata. Miskolc, 1704. B.-A.-Z. m. Lt. XIII-14. XLII/6