Miskolc története II. 1526-1702-ig (Miskolc, 1998)

GAZDÁLKODÁS, TERMELÉS ÉS ÁRUCSERE A KORA ÚJKORI MISKOLCON - GYULAI ÉVA

A Boldisár-féle újvárosi udvarház, major és lakóház, melyet a Kötelkönyv 53. kötelében az Újvárosban vettek fel, négy egész telekből három és felet foglal el, igazolva, hogy a város egyik legtekintélyesebb udvarháza, gazdasága létesült ezen az újvárosi területen a Boldisárok tulajdonában.

214 Ezen a tekintélyes területen volt a szérűskert is, ahonnan Boldisár Zsigmond „apró és öreg barmai" a rossz kerítés miatt kijárva szüntelenül kárt okoztak a szomszéd nemes veteményeskertjében.

215 A Boldisár-vagyon példájából is kitűnik, hogy a Derék utcai kúria - melyhez teljes egésztelki extravillanum tartozik a miskolci határban - gazdasági előnyeit, a viszonylag nagy mennyiségű megművelhető mezőgazdasági területet és a telek piaci fekvését a tulajdonos egyesítette az újvárosi telek, sőt telkek előnyeivel, az utóbbiakhoz ugyan kevesebb szántó és rét tartozott, de városszéli fekvése a majorság építéséhez megfelelőbb volt. Boldisár Zsigmond miskolci jószágának sorsát is nyomon követhetjük, mivel 1695-ben egy vármegyei tanúvallatás során a kortársak kimerítően megvallottak, hogyan épült ki a század második felében. Miskolc egyik legtekintélyesebb mezőgazdasági üzeme.

216 A vagyon alapítói Boldisár Imre és Miklós, majd örökösük Boldisár István, aki Rimaszombatból hozott feleséget, Járfás (Gyárfás) Mihály deák leányát, Annát. A tanúk jó része a Járfás-féle kalmárvagyont nevezte meg a miskolci gyarapodás egyik forrásának. „Jó értékű ember volt Szombatban Járfás Mihály deák [...] midőn Rimaszombatban lakott, külsőbelső értéke, jobbágyon kívül elég volt, kalmárságot űzvén, kalmári portékával tele vagy megrakott sátora is volt, pénze és lábas marhája is elég volt" - vallotta 1695-ben Geőgh Albert rimaszombati nemes. A deák rimaszombati házának 800 talléros vételárából 400 forint leányörökösét illette, s ebből pénzből „acquirálták" [= vették] a miskolci Piac utcai házat. A család vagyonát mesébe illőnek őrizte meg a miskolci emlékezet, többen látták, hogy a családtagok lepedőn számolták arannyal vegyes készpénzüket, pincéjükben arannyal teli zsákot, 214 Ötvenharmadik kötet 1) Boldisár uram majorja, Sigmondé vagy Csűri - 1 1/2 telek. 2.) Ecsegi Kovács Istvánné és Boldisár Zsigmond - 1/2 telek. 3.) Boldisár Sigmond uramé, mellyen lakik - 1 Ï/2 telek. 215 Soóri István tiltakozása. 1699. ápr. 8. B.-A.-Z. m. Lt. LV. 501/c. IX. V. 838. 216 Tanúvallatás Csáky István országbíró parancsára Boldisár Istvánné örökségéről. Miskolc, 1695. jún. 13. B.-A.-Z. m. Lt. LV. 501/a. 13. köt. 460-481. pp.