Miskolc története II. 1526-1702-ig (Miskolc, 1998)

GAZDÁLKODÁS, TERMELÉS ÉS ÁRUCSERE A KORA ÚJKORI MISKOLCON - GYULAI ÉVA

ban.

167 A református egyház jószágai - a kolostorok és oltárok birtokaihoz hasonlóan - szintén a középkori egyházi alapítványokból származtak. A malom, szőlő és az egyházi beltelkek után járó külsőség művelése nehéz feladatot jelentett a prédikátorok és egyházfiak számára, valamint a városi kommunitásnak is, az egyház gazdálkodását azonban - a szintén középkori hagyományú - zsellérnegyedei segítették. A két miskolci jobbágyteleknyi szántón és réteken való gazdálkodás a miskolci nemesi elit gazdaságához közelítette a református egyházat, de az egyház és papjai jövedelmének csak az egyik alapját képezték az ingatlanok, a másik, lényegesebb rész az egyházi adókból folyt be, a katolikus egyház számára fizetendő tized plébánosi oktávája ugyanis a református prédikátorokat is megillette, így a miskolci gabona- és bortizedek nyolcad része a mindenkori első prédikátoré volt. A miskolciak helyi egyházi adója, sőt a extraneus szőlősgazdáktól szedett egyházi illetmény is a református egyház fenntartását szolgálta. BIRTOKOSOK ÉS NEMESEK GAZDÁLKODÁSA MISKOLCON Mivel a vár és a váraljai mezőváros végig megmaradt a diósgyőri uradalom birtokközpontjának és részben rezidenciának, s Miskolcon nem épült ki majorsága (illetve csak a XVII. század létesült a Hallereknek majorházuk a város szélén), a posszesszionátus nemeseknek a mezőváros vonzó célpontnak tűnt, hogy kúriát, vagyis szabad városi telket és lakóházat - benne kocsmával és mészárszékkel -, majorházakat, gazdasági épületeket létesítsenek itt. A borsodi nemesek miskolci terjeszkedésében a „tizenötéves háború" von éles határt; előtte ugyanis Miskolcon alig tűnnek fel. A XVI. század második felében a városra még jobbára jobbágyi gazdálkodás a jellemző, s a nemesek egy része is a miskolci parasztpolgári társadalomból emelkedik ki, armális révén. Az újkor elején a város kompakt jobbágyi telekállománya mellett az 1544. évi dikális összeírás már említ nemeseket. Ezek egyike: Horváth Gergely, egykori diós167 A református egyházi gazdálkodásáról részletesen lásd a Reformáció Miskolcon c. fejezetet