Miskolc története II. 1526-1702-ig (Miskolc, 1998)

MISKOLC TOPOGRÁFIÁJA A XVI-XVII. SZÁZADBAN - GYULAI ÉVA

Gauza Péter házastársa, Csiszár Anna tiltakozik amiatt, hogy rokona, Ballá János tudta nélkül eladta ősi örökségét, köztük „tapolcai hegyen lévő szőlőjét, mint pallagot, az miskolci Avas-hegyen lévő pincéjével együtt".

280 Addig csak a déli, szőlőtermő oldalát hívták Szent Györgyhegynek. A Szentgyörgy szőlőhegy és az Avas fákkal benőtt oldalának viszonyát jól illusztrálja egy történet, melyet a vármegyei jegyzőkönyv őrzött meg 1665-ből. A főszereplő egy testvérpár, akiknek ősi örökségét, egy csabai szőlőt, anyjuk és mostohaapjuk, Szabó Katalin és Kovács Márton eladta egy miskolci embernek. Amikor az adásvétel aláírására és az áldomáspohárra került volna a sor, az árvák „keserű könnyeket hullatva kimenekültek a Szentgyörgy Promontorium alatt lévő Avas nevű ligetes erdő aljába, s ott egészen napnyugtáig rejtőztek, hogy az áldomást késleltessék".

281 A templom és torony azonban nemcsak szent hely, illetve a közélet fóruma volt a kora újkori Miskolcon, hanem a városfalakkal nem rendelkező város lakói biztonságát szolgáló egyetlen erődített hely is. Ami a kulcsos városokban a vártorony és bástya volt, ezek funkcióját a mezővárosban a monumentális középkori templom töltötte be, itt őrizték az ellenséges katonák betörésének és fosztogatásának állandó veszélye miatt a miskolciak értékeit, mivel „ez mostani változó időben az szegénység az prédálók és tolvajok miatt kicsiny javacskájokat magok szállásán nem tarthatják, hanem az templomban", amint a Városkönyv írja 1681-ben. Ekkor ugyanis a templomban őrzött élelmet, a búzát, szalonnát Kerékgyártó-Lakatos István ellopta, aki „bűnös városunknak szolgája lévén és harangozója, kezében járván a templom kulcsa, tudta is, lakatos lévén, állapotját az templom zárjainak, s akkori szolgalatjában is levén", ezért követhette el „jó hajnalban" a szentségtörő tolvajlást, melyért halálra ítélték.

282 De nemcsak tolvaj fosztogatta a templomba rejtett értékeket, hanem a katonaság is. 1685-ben a templom melletti harangtorony szinte ostromot állt ki egy nem túl gyakori, de a XVII. századi rendi küzdelmek mindennapjaira igen 280 B.-A.-Z. m. Lt. LV. 501/c. X. ILI. 260. 281 B.-A.-Z. m. Lt. LV. 501/a. 8. köt. 115-116. pp. 282 SZENDREI J. 1886-1911. III. köt. 534. p.