Miskolc története II. 1526-1702-ig (Miskolc, 1998)

MISKOLC TOPOGRÁFIÁJA A XVI-XVII. SZÁZADBAN - GYULAI ÉVA

edgy es karszéket, az város házához való asztalt, szőnyegestül, egy kis vasazott ládát, két fogast, három béllett lócákat, lábra való vasat. Az hátulsó házban egy öreg asztalt, egy hosszú ládát, három haltartó barkát, egy vigyázó vasra háznak való deszkát, egy öreg oszlopot, kin az árnyékóra állott. Item két szállító kádat, egy törkölyhordó kádat, két szuszékot, 4 fenyő hordókat, egy zöld szánkat, egy nyerget. Harmadszor inventálta az város pallosát, az Ujj Pál láncát, két nagy ládát, egy hosszú asztalt, egy nagy ketrecet, egy béllyeget, kassai szaput, két váras szapuját, 1 negyedrészt. Inventait egy fa iccét meszelyestül, két ón iccét meszelyestül, kassait."

223 A Városháza leltára mögött feltűnnek a város tanácsának különböző funkciói. A karszékek, a karos hosszú lócák, kárpitozott lócák, a kor ízlése szerint szőnyeggel borított asztal, a tanács ülései és a különféle összejövetelek, megbeszélések, adásvételek hitelesítése tárgyi környezetét alkották, míg a kádak, haltartó bárkák, szuszékok, a szánkó a város gazdálkodási feladatait szolgálták ki. A kommunitás igazgatási, bűnüldöző és büntető feladatköre azonban speciális épületet és tárgyi kultúrát igényelt, ezért vehették leltárba a város fejezőpallosát, ketrecet, láncot, illetve a mértékhitelesítés eszközeit. Az időt napóra mutatta a tanács tagjainak. A Városházánál külön fogdaépület volt, a kalodaház. 1648-ban Szőcs Jánosnét a miskolci bíró parancsolatából kalodába tették, de a kalodaházban kivonta a lábát a kalodából, és elment. A kalodaházban asztal is volt.

224

A Városháza telkét 1682-ben kibővítették, ekkor Sarnai Mihályné Mezőlaki Máriától veszi zálogba a város húsz évre 200 forintért a Mészár utcai másfél telkét, melynek déli szomszédja a Városháza, északi szomszédja pedig Her Gergely (a mészáros). 1702-ben a Kötelkönyvben is két és fél telket írnak a Városházához, ami azt igazolja, az újkor eleji királyi adományból nyert egy jobbágytelek nagyságú privilegizált ingatlanból tekintélyes, két és fél teleknyi utcarész lett a városé a XVIII. századra. A Városháza nemcsak a város integritásának szimbóluma, az igazgatás és büntetés központja volt a városban, hanem épülete és az előtte húzódó „város utcája" a közélet egyik legfontosabb színtere is. 1676-ban Szent György napi bí223 B.-A.-Z. m. Lt. LV. 1501/a. 1. köt. 389. p. 224 B.-A.-Z. m. Lt. LV. 501/a. 6. köt. 573-575. pp.