Miskolc története II. 1526-1702-ig (Miskolc, 1998)

MISKOLC TOPOGRÁFIÁJA A XVI-XVII. SZÁZADBAN - GYULAI ÉVA

pálosok kúriája melletti egykori Körtvélyesi-házat (1650 óta szintén pálos tulajdon), s engedélyt kér a pálosoktól, hogy „fábul és nem köbül házat építsek azon puszta megégett ház helyén, és szabadon lakhassam benne három esztendőkig".

212 NEVEZETES HELYEK A város bizonyos házai, földrajzi helyei, nevezetes személyek, intézmények rezidenciái, fontos események helyszínei ismertségük folytán tájékozódási pontok, sőt jelképek is voltak a város topográfiájában (14. ábra). A pálosok középkori alapítványi háza az Alsópiacon Miskolc nevezetes épülete és viszonyítási pontja volt. A kúria és kocsmája, valamint a mellette lévő malom a pálos kolostorok XVI. század közepi pusztulása után is megmaradt a rend tulajdonában, s míg az egykor virágzó rendházak dédesi és diósgyőri romjai az ország és vidék pusztulása, sőt a katolikus vallás pozícióinak megrendülése jelképeként idéztek fel az újkor emberében egy másik, elmúlt világot - a pálos kúria (ahol 1628-ban 13 zsellér lakott) működése az élet győzelmét, a rend vitalitását jelentette. A rend csabai, miskolci és diósgyőri házai, kocsmái, malmai árendások kezén működtek tovább, a malom többször puszta lett, de a „fehér barátok" emlékét nem feledték a városban. A Kötelkönyv szőlőösszeírásában is szerepelnek (1702): „fejir barátoké, 25 kapás". Házukon az örökzöldből font koszorú a pálos szőlőkben termett borok szabad kimérését hirdette, s emiatt a diósgyőri zálogbirtokos urakkal és tisztjeikkel is összetűzésbe kerültek, amint egy látványos utcai jelenet igazolja 1646-ban: „Miskolc városában első Remete Szent Pál szörzetiből fejér barátok szabad és nemes házára diósgyőri darabontok reá küldöttek, az kik a barátok házánál az borcégért levágták, Szőcs Örzsik látta, hogy az cégért egy kék mentés levetette, Lovász István eltaposta" 213 A tapolcai apátság szintén középkori eredetű kőépületét a Derék Piac (Felsőpiac) és a Czikó utca találkozásánál 1609-ben így határoz212 DOCUMENTA ARTIS PAULINORUM 1975. 1. füzet 235. p. 213 DOCUMENTA ARTIS PAULINORUM 1975. 1. füzet 234. p.