Miskolc története II. 1526-1702-ig (Miskolc, 1998)

MISKOLC TOPOGRÁFIÁJA A XVI-XVII. SZÁZADBAN - GYULAI ÉVA

nek."

202 A sok ágra szakadt Pece nevében is hordozta a patak szemétlerakó, szennyvízelvezető funkcióját, hiszen ez a szó nemcsak kutat, csatornát, mocsaras helyet, hanem szennyvizet is jelent. A csatornázást, víztisztítást nem ismerő középkori, kora újkori városok képéhez elszakíthatatlanul hozzátartoztak a lakosok, az udvaron tartott állatok és egyéb gazdasági tevékenység szennyétől mocskosan és bűzt árasztva hömpölygő vizek. Érdekes, hogy ezek a vizek - valószínűleg tisztább időszakaikban - még fürdésre is alkalmasnak találtattak a XVI-XVII. században, főként a gyerekeknek. 1649ben a 80 éves Forgó János nemes személy mondja el, hogy az említett Pece-Szinva csatornában „gyermek korában ott fiiröttek és akkor is ott járt ki az út és a vízfolyás"

203 A víz a város természetföldrajzi sajátosságai miatt azért is jelenthetett örök veszélyforrást, mert a Szinvára épített malmok egységes vízrendezés nélkül létesültek, de a középkori és kora újkori városok másik ellensége, a tűz is formálta a város történetét. A kora újkor legnagyobb tűzvészét a város 1672-ben szenvedte el, s ez a katasztrófa új időszámítás kezdete lett a mezőváros saját kronológiájában, amint a város 1544. évi törökdúlása és felégetése is. Az új és idegen állami és földesúri hatalom bemutatkozása Miskolc városképét igencsak megváltoztatta az épületek felégetésével. Miskolc égését még a kortárs krónikás, Tinódi Lantos Sebestyén is megénekelte (Az szálkai mezőn való diadalról): Minap Mehmet basa szóla terekeknek, Hogy vagy gyorsasággal véle készülnének. Oly igen haragutt az szegin pórokra, Hogy meg nem hódolnak szolgálni Budára. Nyolcezerén kiszálla ő az Rákosra, Rabolni indula az neves Miskolcra. Dulá, felégeté Miskolcnak varasát, ő mind felrabolá jórészt tartományát, Onnat ő elhoza négyezör rabokat, Kikkel ő hajtata szántalan barmokat. 202 B.-A.-Z. m. Lt. LV. 501/c. X. III. 215. 203 B.-A.-Z. m. Lt. LV. 501/d. XVIII. II. 60.