Miskolc története II. 1526-1702-ig (Miskolc, 1998)

MISKOLC TOPOGRÁFIÁJA A XVI-XVII. SZÁZADBAN - GYULAI ÉVA

jutni.

159 Mivel Miskolc jobbágyi-pertinentiás telekállománya az újkorban alig változott, a közös fundus, közös kapu a gazdálkodás, a mindennapi élet jellegzetes velejárója lett. 1676-ban Aszalós Szabó István és Barta Márton atyafiak is egy telken éltek, s Aszalós (feltehetően a kapu felőli rész birtokosa) hiába hagyott az udvarán „elegendő és tágas szekérútnak való földet", hogy atyafia a csűröskertjébe behajthasson, Barta Márton szolgái mégis levágták fejszékkel Aszalós veteményeskertjének sövényét.

160 1598-ban Gombos András házát is megosztja a város tanácsa, hogy mindkét örökösnek legyen „háza", kamarája és külön pincéje, udvara.

161 A kőházak fedőanyaga mindenképpen a zsindely volt, de a miskolci vagyonos réteg ritkán a borházak, a hegyoldalba vájt kőlyukak elé épített „pincék" tetejét is zsindellyel fedte. 1696-ban egy birtokosztálynál három miskolci pince (Tölgyfás, Zálogos és Hóhérbástya, nevezetűek) közül az egyiket, amely Dőry Sára és Zsófia asszonyoknak jutott, „sindelyes pincének" is nevezik, s ez az osztálynál „jobbnak ítéltetett 30 forinttal", mint a többi.

162 Az Avas oldalába vájt pincéknél állandó veszély volt a hegyről lezúduló víz, ez ellen csak a kőből emelt vastag falak óvták meg a borházat, pinceházat. Ifjú Szepessy Pál a XVII. század végén több pincét is szerez az Avason, gazdasági feljegyzéseiből kiderül, a miskolci pincék nemcsak borok, hanem élelem tárolására is szolgáltak.

163 A miskolci elit több ingatlannal is rendelkezhetett a városban, mint a possessionátus nemes Boldisár család, amelynek 1695-ben a 159 Az kaput penig az atyafiak tartoznak egy költséggel és fáradsággal építeni, arra szorgalmatosan gondot viselni, és azon ki és bé, egyik úgy mint másik atyafi egymás háza sérelme és becstelensége nélkül jöhessenek-mehessenek és járhassanak, erre a végre maradott őkegyelmek között az kapu közre. B.-A.-Z. m. Lt. IV. 501/c. III. I. 13. 160 B.-A.-Z. m. Lt. LV. 501/c. XVIII. XI. 50. és IV. 501/a. 9. köt. 379-383. p. 161 B.-A.-Z. m. Lt. LV. 1501/a. 1. köt. 183. p. 162 B.-A.-Z. m. Lt. LV. 501/a. 13. köt. 507. p. 163 Pincém pinceliáza, mikor megvettem, teljességgel elpusztult volt, mind maga, s mind fedele elrotfiadott. Akkor mindgyárt, hogy megvettem, renováltam, padlását s fedelét újat csináltatván, annak utána penig, hogy az reá járt víztül jobban megtartlmssam, az oldalait s eleit kőfallal rakattam meg, az farát is. Úgy csináltattam nagy kölcséggel, hogy azután az víz miatt kár nem esik az pinceltázban. Ezen pinceháznak küszöbjeit is magam csináltattam, mostan rajta levő erős tölgy ajtóval. Volt ezen pinceházban két búzaverem, mellyeket keveseknek ítélvén, újobban két búzavermet ásattam melléjek, és már négy búzaverem vagyon azon pincémben. B.-A.-Z. m. Lt. XIII-14. XLVDT/1.