Miskolc története II. 1526-1702-ig (Miskolc, 1998)
MISKOLC TOPOGRÁFIÁJA A XVI-XVII. SZÁZADBAN - GYULAI ÉVA
a Boldogasszony templom a református vallásra való áttérés után már nem szerepel egyházi intézményként, talán az 1544-es felégetés után nem is épül újjá. 1690-ben a vármegyei jegyzőkönyv ír egy házról „Újváros nevű utcában, a puszta templomhoz közel" illetve „az puszta templomnál lévő" utcáról. 112 A puszta templom nemcsak viszonyítási pont, hanem a városkép meghatározó eleme is a XVI-XVII. században, hiszen tudatos városrendezés hiányában a mezőváros közterén évszázadokig meredeztek a múlt romjai a városképet is elcsúfítva, talán azzal az egyedüli „haszonnal", hogy a kváderkövek és faragott darabok közeli és ingyenes kőbányaként szolgáltak a környékbelieknek. Egy XVIII. század eleji tanúvallatás során a tanúk elmondják, hogy 1700 körül még láthatók voltak az egykori plébániatemplom szentélyének romjai, melyeken gyermekek játszottak. Mivel az 1700-as évek elején a miskolci országos vásárok ezen a helyen folytak, valószínű, hogy már XVII. században is itt tartották az állatvásárokat. 113 (Piac) A XVI. század második felétől a fő utca neve magyarul is szerepel a forrásokban, leggyakrabban Piac és Derék utca néven, amint már a középkor okleveles forrásai is általában Piac utcának nevezték. Az egyik legelső magyar nyelvű megnevezést (Pyach) éppen Miskolc 1548. évi gabonatized-jegyzéke tartalmazza, ahol ez az egyetlen utcanév szerepel. A Derék megnevezést így magyarázza 1680-ban Veres Miklós a vármegye előtt tett végrendelete: „Miskolc várossának az Derék Piacz uczával egyező Nagy uczájában". 114 A hosszú Derék vagy Piac utcát már a XVI. században megosztják, s keleti végét, amelyen a Szinva réven át a csabai-szentpéteri országút fordult a fő utcára, Alsópiacnak nevezik, itt áll a pálosok kúriája (mellette malommal) a XV. század elejétől, melyet 1572-ben úgy említenek, mint a város utcájának alsó részén, az Alsópiacon álló, több épület112 B.-A.-Z. m. Lt. LV. 501/a. 12. köt. 50-51. p. 113 circa annum adhuc 1700. sanctarium ejusdem ecclesiae rudera adhuc exstitisse [...] super ejusmodi ruderibus viderit pueros ludentes [...] tempore annuarum nundinarum stabulariae domunculae et alia ejusdem perofana loca ibidem extructa habeantur. SRKLt. A/IV/843/30. 114 B.-A.-Z. m. Lt. LV. 501/a. 9. köt. 618-619. p.