Miskolc története II. 1526-1702-ig (Miskolc, 1998)

MISKOLC TOPOGRÁFIÁJA A XVI-XVII. SZÁZADBAN - GYULAI ÉVA

(1669), ami azt igazolja, a két város elválása csak a település lakott részén szűnt meg, a határhasználatban és külsőségek minőségében az újkorban is konzerválódott a „későn jövő", „újabb" újvárosiak középkori eredetű diszkriminációja. A miskolci szőlőhegyek topográfiájához - XVIII. század közepinél előbbi térkép nem lévén - elsődleges forrásként a dézsmajegyzékeket jelölhetjük meg. Már a legelső ismert borregestrum (1549) a szőlőhegyek feltüntetésével vétetett fel, a további szőlőhegyek szerinti jegyzékek: 1577, 1578 és 1603.

63 1549-ben a jegyzékbe beírt 14 (!) szőlőhegy szinte az ismeretlenségből pattan elő „teljes fegyverzetben", igazolva, hogy a királyi birtoklás majd kétszáz éve, sőt feltehetőleg már az előző századok körbeplántálták szőlővel a Szinva-patak völgyébe, a Bükk alatti vulkanikus dombok közé telepedett várost. 2. táblázat: Miskolc szőlőhegyei a dézsmaj egy zekékben (1549-1603) A várostól délre A várostól északra 1. Szent Györgyhegy 5. Győrfele 2. Középszer 6. Kerekhegy 3. Ruzsin 7. Bedegvölgy 4. Örömhegy 8. Lyukó 9. Kálnás 10. Nagyágazat 11. Kiságazat 12. Istenhegye 13. Bábonyibérc 14. Fermező A szőlőhegyek sorrendje az ötven év alatt nem változott, csak 1603-ban kezdték a dézsmálást a szokásos Szentgyörgy helyett a Bedegvölgyön, s az Istenhegyéről vágtak át a várostól délre fekvő Közép szerre-Szentgyörgyre. A szőlőhegyek mindegyike ma is élő földrajzi név, s az volt a XVIII. század második felében is, ezért helyezhetjük el a 16. századi promontoriumokat Miskolc egyik legkorábbi kéziratos térképén (1778 körül).

64 A térkép csak a Likoldal (ma: Lyukó) 63 MOL E 158 Borsod 1549/7, 1577/6, 1578/5, 1603/6. 64 HOM HTD II. 324.