Miskolc története I. A kezdetektől 1526-ig (Miskolc, 1996)

MISKOLC BIRTOKTÖRTÉNETE A KÖZÉPKORBAN - DRASKÓCZY ISTVÁN

A tatár hadak 1241/1242-ben ezt a megyét sem kímélték. A megye területén, Muhinál zajlott le a végzetes ütközet, amelyben a magyar sereg katasztrofális vereséget szenvedett. Meglehet, hogy a menekülő király érintette városunk területét is, bár erre vonatkozóan semmilyen biztos adattal sem rendelkezünk. A mongol dúlás előtt említett 69 helységből 16 néptelenedett el (24%), amelyek többsége a Tisza vidékére esett. Erdős tájon, ahol a lakosság elrejtőzhetett, kisebb károkat kellett elszenvedni. A pusztító hadak martalékává lett a megye központja, Borsod is, amely ezután jelentőségét veszítette (1334-ben már csak úgy emlékeztek meg róla: „fossatum vulgariter Feldwar"). A mongol hadak bizonyosan nem kímélték meg a Muhitól északra eső, útvonalaktól szabdalt vidéket sem. Talán Panyit testvére, Várasd is ekkor halt meg, ahogy az sem elképzelhetetlen, hogy Panyit fivére miskolci részét épp a nagy pusztulás miatt volt kénytelen eladni Fülének. Sajnos, ezeket a feltevéseinket nem tudjuk adatokkal alátámasztani.

26 A tatárjárás után IV. Béla változtatott politikáján. Míg korábban az eladományozott földbitokokat visszavette az uraktól, és ezért a válságos időszakban maga ellen fordította őket, most maga is tekintélyes vagyonhoz juttatta híveit. A nagybirtokosok hatalma így megnövekedett. A főurak további vagyonosodásához vezetett az a körülmény is, hogy IV. Béla, illetve fia, V. István az 1260-as években szembefordultak egymással. Második honalapítónk halála után a nagybirtokosok befolyása még inkább nőtt, úgyhogy a század végére a leghatalmasabb urak tartományokat alakítottak ki. A nagybirtok megerősödéséhez vezetett - eredeti szándékai ellenére - IV. Béla egy másik intézkedése. Uralkodónk a tatárjárás tapasztalataiból arra a következtetésre jutott, hogy a mongolok a jól megerősített kővárakkal nem boldogulnak. Ezért sürgette, hogy az urak várakat építsenek, és még birtokadományokkal is igyekezett az építkezéseket elősegíteni. Kővárak emeléséhez királyi engedély 26 GYÖRFFY Gy. 1987. I. köt. 743, 762. p. BÓNA I. 1995. 33. p. BOROVSZKY S. 1909. 36-38. p. PAULER Gy. 1899. II. köt. 160-164. p. SZENDREI J. 1886-1911. III. köt. 13-14. p. Borsod vára nincs a tatároknak ellenálló erődítmények között. (GYÖRFFY Gy. 1991. 87. p.), miközben Abaújvár vagy Fülek nevét olvashatjuk a listán.