Miskolc története I. A kezdetektől 1526-ig (Miskolc, 1996)

MISKOLC TÖRTÉNETÉNEK FÖLDRAJZI HÁTTERE - RINGER ÁRPÁD

akik ugyan öt egymás fölötti szintben, de összesen egy-két tucatnyinál nem több alkalommal telepedtek meg egy kis karsztos völgyben, együttesen minimálisan 250-300 ezer kilogramm (!) élőhúst zsákmányoltak. A vadászok pedig minden jel szerint mindössze 30 kilométernyi körzetben mozogtak.

42 Ami a miskolci tájat illeti, az ősember vadászatához más természetű, de nemkülönben tanulságos adalékokkal szolgál a Sajó és Szinva kavicsteraszaiban talált mamutmaradványok életkor szerinti vizsgálata. Az őslénytan szakembere kezében ugyanis kiderült - mint Északkelet-Magyarországon általában -, hogy az őrlőfogak, állkapcsok és más egyéb vázrészek zömmel fiatal egyedektől származnak.

43 Ez éppen ellentéte a természetes elhalálozás esetén várható aránynak, s minden kétséget kizáróan antropogén, vadászati szelekció eredménye. Az ősemberek is nyilvánvalóan inkább a fiatalabb egyedeket ejtették el, mint a kivénhedt, ehetetlen húsú állatokat. A Neander-völgyi ember régészeti kultúráját a franciaországi Le Moustier sziklaereszről nevezték el. Itt, a fejezetünk elején már említett Vezére folyó völgyében fekvő lelőhelyen embertani maradványok mellől tárták fel jellegzetes kőszerszámaikat, az 1860-as évek elejétől. Közel száz év múlva, az 1950-es években Nyugat-Európában e kultúrának, a moustériennek már négy változatát különböztették meg. A következő évtizedekben került sor a velük egyidejű középés kelet-európai középső-paleolit iparok szabatos leírására és időrendjük pontosabb meghatározására. Az őskőkor idősebb szakaszaival szemben a középső-paleolitikumban változatosabb technikával és nagyobb típusszámban készültek a kőeszközök. A leggyakrabban a teknőcpáncélra emlékeztető, úgynevezett levallois magkőről leválasztott jellegzetes szilánkokból dolgozták ki a korszakban használt 60-65 eszköztípust. Ezek között lándzsahegyek, kések, fúrók és vésők, illetve fa- és bőrmegmunkálásra szánt 42 GÁBORI CSÁNK V. 1968. 223-244. p. 43 VÖRÖS I. 1980. 13-49. p.