Miskolc története I. A kezdetektől 1526-ig (Miskolc, 1996)

MISKOLC TÖRTÉNETÉNEK FÖLDRAJZI HÁTTERE - RINGER ÁRPÁD

zökről van szó. Megmunkált felszínük teljesen matt, s a kidolgozás szilánknegatívjai egészen elmosódottak. Egyik-másik ilyen paleoliton vöröses elszíneződés mutatkozik. Mindezek a sajátosságok igen régi kort sejtetnek és egy közös okra vezethetők vissza: a nagyon intenzív kémiai mállásra. Ilyen folyamat - hosszú idő alatt - azokban a jégkor eleji, élénkvörös színű, mediterrán szubtrópusi éghajlati hatás alatt képződött talajokban mehetett végbe, amelyekből kisebb foszlányok megmaradtak az Avason. Ezeknek az élénkvörös színű, igen jellegzetes, úgynevezett dunaföld vár-típusú paleotalajoknak ismert kora Magyarországon idősebb, mint 700 000 év.

40 A 234 méteres magassági pont körül - a kavicseszközök fő előfordulási környezetében - azonban a talajképződmények tökéletesen erodálódtak. Csak az erősen korrodált és vörösesre színeződött paleolitok maradtak hátra belőlük hírmondóként, a régész nem kis örömére. Kontinensünk első, Kelet-Európát még nem érintő benépesülése a szakóca és kavicseszközös kultúrák alsó-paleolit népcsoportjaihoz köthetők. E kultúrák földrajzi elterjedése nagyon sajátos képet mutat. Az acheuléen évszázezredekig élt Nyugat-Európában, anélkül, hogy a Rajna vonalát keletebbre tömegesen átlépte volna. A kavicsiparok lelőhelyei pedig - a jelek szerint már az alsó-paleolitikumban is létezett Rajna-határtól inkább keletebbre, Közép-Európában igen gyakoriak. Ha egyelőre hipotetikusan bármit is felvethetnénk még az Avas, illetve a miskolci táj legrégibb őskőkori leleteiről, az a lehetséges korbesoroláson túl a származási összefüggés. Ebben Nyugat-Európa a legkevésbé látszik valószínűnek. Sokkal inkább egy Balkánon átvezető közel-keleti eredet jöhet szóba. E migrációs útvonal az őskor során több ízben is aktívvá vált. Középső-paleolitikum (130 ezer évtől 35 ezer évig) A város legrégibb paleolit őslakóinak régészeti emlékei után - áttérve a középső-őskőkor tárgyalására - az őstörténet olyan szakaszai felé fordulhatunk, amikortól nemcsak a régészeti emlékek, a barlangi és nyíltszíni települések szaporodnak meg, hanem mind40 HAHN Gy. 1992. Passim.