Miskolc története I. A kezdetektől 1526-ig (Miskolc, 1996)

MISKOLC HELYE AZ ORSZÁG KÖZÉPKORI TELEPÜLÉSHÁLÓZATÁBAN - KUBINYI ANRDÁS

léteinek a 16. helyét foglalja el. Az előtte helyet foglaló, sűrűn lakott megyék többsége dombvidékes, szőlőművelő vidék. Miután azonban tudjuk, hogy Borsod megye területének déli része ritkán lakott, a Bükk pedig gyakorlatilag lakatlan volt, ilyen módon az észak-borsodi terület - beleértve a fönt említett mezővárosokat Miskolctól Sajókazáig - igen sűrű népességgel kellett, hogy rendelkezzék és valószínűleg elérhette azt a népsűrűséget, amely a délmagyarországi vidéken kimutatható (Baranya 24,8, Tolna 21,1 - mind a kettő szőlőtermelő megye, noha Baranyában ott van a Mecsek, amely ugyancsak lakatlan volt -, de Somogy is 16,6, Zala is 15 fő négyzetkilométerenkénti népsűrűséggel rendelkezik, s ugyancsak szőlőtermelő vidék volt). így tehát Észak-Borsodban jelentős népességkoncentrációval számolhatunk, nemcsak a mezővárosokban, hanem valószínűleg a falvakban is.

15 Milyen következtetéseket vonhatunk le az előbbiekből? Először azt, hogy Miskolc mezőváros létére egy olyan tájegységen belül, amely nem tartozott egyetlen jelentősebb város piackörzetéhez sem, városi szerepet töltött be - mégpedig eléggé jelentős városi szerepet, amit a centralitási mutatószámok is igazolnak. Igaz, ezen a Kassa, a bányavárosok és Buda közötti közbülső területen nem alakult ki egyetlen egy vezető központ sem. Minden jel szerint azonban itt elsősorban Eger és Gyöngyös volt az a két település - tehát egy püspöki város és Miskolchoz hasonló mezőváros -, amellyel együtt játszott vezető szerepet településünk. Miskolc viszont vitán felül Borsod megye központja volt, legalábbis a középkor végén, ami valószínűleg a már az e tanulmány elején is említett okok mellett annak a következménye is volt, hogy egyrészt beletartozott a sűrűn lakott dombvidékes, szőlőművelő észak-borsodi tájba, ugyanakkor nagyon közel volt az alföldi jellegű, az állattenyésztéssel szoros kapcsolatban álló dél-borsodi tájhoz. A város maga a BudaKassa útvonal mellett feküdt, de elérhető volt a tiszalúci vámon át az erdélyi útvonal és nagyváradi vásárok helye is, azaz a földrajzi helyzete kitűnőnek mondható. Azáltal, hogy királyi földesuraság alatt élt a város, nagyon sok és pozitív hatású kedvezményben ré15 KUBINYI A. 1996b. 157-159. p.