Miskolc története I. A kezdetektől 1526-ig (Miskolc, 1996)

MISKOLC HELYE AZ ORSZÁG KÖZÉPKORI TELEPÜLÉSHÁLÓZATÁBAN - KUBINYI ANRDÁS

lajdonképpen idetartozik Miskolc is, amelynek szintén van civitas elnevezése. A következő csoport ebben a rendszerben a csak oppidumnak nevezett település, s végül azok, amelyeket felváltva neveznek oppidumnak és possessiónak, birtoknak, ezek az oppidum-possessiók, amelyek viszont inkább a falvak között foglalnak helyet.

4 E sorok íróját negyedszázada foglalkoztatja ez a kérdés, hogy hogyan lehet a városokat és a mezővárosokat egymástól megkülönböztetni, illetőleg a mezővárosokon belül hogyan lehet különböző típusokat föltenni? A korábbi kísérletek után a kilencvenes évek elején egy újabb módszert dolgoztam ki. Előre kell azonban bocsátani valamit. A külföldi történetírásban elsősorban a településföldrajzból kiinduló kezdeményezés után egyre gyakrabban nem a város, a Markt - ez a német megfelelője a mezővárosnak Ausztriában és Bajorországban (de más területeken is megvan egy közbülső kategória a város és a falu között) - és a falu megkülönböztetéséből indul ki, hanem a település funkciójából. Abban mindenki egyetért, hogy a városok valamilyen módon központi szerepet játszanak a környezetükben akár, mint az árucsere közvetítői, akár politikai, igazgatási, jogi szempontból, tehát mindenféleképpen számolnunk kell egy „központi hely" fogalommal. Ezt az utóbbi időben már nem csak a történészek, hanem a régészek is alkalmazzák és ilyen módon a település jelentőségét nem a terminológia, hanem egy kritériumcsomag alapján próbálják meghatározni. Összeállítanak tehát olyan kritériumokat, amelyek központi funkcióval járnak együtt, ezeknek megfelelő pontszámot lehet adni, s ezeket a pontszámokat összeadva végül is egy hierarchikus rendet lehet a településeken belül meghatározni. Ezt a módszert a magam részéről először a Délnyugat-Dunántúl négy megyéjére: Vas, Zala, Somogy és Veszprém megyékre alkalmaztam (a középkori vármegyékre, tehát a ma Burgenlandhoz, Szlovéniához és Horvátországhoz tartozó részeket is ide értve), majd pedig az Északnyugat-Dunántúlt (a középkori Mosón, Sopron és Győr megyéket) egy másik tanulmányomban dolgoztam fel: így tehát a Nyugat-Dunántúl központi hely hálózatát ezzel az alább ismertetendő módszerrel ismerhettük fel. Azért választottam 4 ÉRSZEGI G. 1978. 195-200. p. és BLAZOVICH L. 1985. 94-95. p.