Miskolc története I. A kezdetektől 1526-ig (Miskolc, 1996)
MISKOLC HELYE AZ ORSZÁG KÖZÉPKORI TELEPÜLÉSHÁLÓZATÁBAN - KUBINYI ANRDÁS
MISKOLC HELYE AZ ORSZÁG KÖZÉPKORI TELEPÜLÉSHÁLÓZATÁBAN V árosunk fejlődésének fordulópontja volt - ahogyan az előbbiekben láttuk - a XIV. század, amikor királyi kézre került és a diósgyőri uradalom tartozékaként ennek a nagy királyi uradalomnak az egyik legjelentősebb, vagy talán a legjelentősebb mezővárosává vált. A város fejlődésének különböző tényezői voltak; ezt már az előző fejezetek is világosan kimutatták. Kedvező volt a földrajzi fekvése, fontos útvonalak táján feküdt, ezeknek a metszőpontjánál, ami helyzeti energiát biztosított a kedvező egyéb feltételek mellett a városfejlődésnek. Lényeges, hogy a meglévő mezőgazdaságon - pontosabban véve a gabonatermelésen - kívül jelentős szőlőtermelés folyt a város területén. A szőlő - ezt is láttuk az előbbiekben - a középkorban más jogokat élvezett, mint a szántóföld, a szőlővel a birtokosa szabadon rendelkezhetett akkor is, ha jobbágy volt, s ilyen módon a szőlőbirtok bizonyos mértékig a birtokosait szabadabbá tette, mint a normális jobbágytelkek szerinti földművelés. Nem jelentéktelen tényező az a kiváltságköteg, amellyel Miskolc lakói a XIV. századtól kezdve gyakorlatilag folyamatosan részesültek földesuraiktól: a királytól, illetőleg a királynétól. Ez tette lehetővé a jogi értelemben vett felszabadulásukat, a jogi értelemben vett „várossá válást". Az első időkben többször előfordul Miskolc civitas, azaz város néven, később azonban az oppidum, a mezőváros elnevezés válik általánossá. A kettőnek a kora újkori magyarságban a fordítása egyrészt a 'kulcsos és kerített város' (ez a civitas), másrészt a 'mezőváros' (ez az oppidum). Ebből nem az következik, hogy a mezőváros mezőgazdasági település, hanem az, hogy nincs erődítve, nincsenek falai. A középkori jogi források elsősorban az erődített városokat tartják igazán városnak. Magyarországon az