Miskolc története I. A kezdetektől 1526-ig (Miskolc, 1996)

TÁRSADALOM, EGYHÁZ, MŰVELŐDÉS - TÓTH PÉTER

Miskolczy de Nemethy), aki 1533-ban tűnik fel Hunyad megyei birtokosként ugyancsak a kolozsmonostori konvent jegyzőkönyveiben.

127 * * * Felmerül a kérdés: vajon milyen rangja, presztízse lehetett Miskolc társadalmán belül az egyes rétegeknek? - A kérdésre nem könnyen, s csak előfeltevések segítségével lehet válaszolni. Fel kell például tételeznünk, hogy a vagyon arányban állott a társadalomban elfoglalt helyzettel; ámde egyetlen olyan forrással sem rendelkezünk, amely egy bizonyos réteghez kapcsolható személy teljes vagyonáról informálna. Sokat mond azonban, hogy 1412-ben egy miskolci hospes: Domonkos fia András azzal vádolta meg Serkei János vajda fia Pétert, hogy elvette 50 aranyforint értékű termését:

128 ez még akkor is igen nagy összegnek számít, ha a vádaskodó esetleg túlzott. Láttuk, hogy concivisnek nevezett lakosok gazdag adományokkal látták el a pálosokat, amint hogy a mesterségnevet viselő Szabó Máté is 1522-ben a plébániatemplom egyik oltárát, s láttuk, hogy a legnagyobb értékű ingatlant, amelyről oklevél maradt fenn, Csernelyi Domonkos özvegye adta el 1433-ban Szabó Istvánnak - ezek a példák pedig még szórványos voltukban is arra utalnak, hogy túlságosan nagy vagyoni különbség nem lehetett az egyes társadalmi rétegek között, hiszen minden névtípus, amelyből társadalmi rétegre következtethetünk, képviselve van a forrás-adatokkal igazolhatóan vagyonosnak számító miskolci lakosok között. Egy másik lehetséges szempont azon az előfeltevésen alapul, hogy a tisztségviselés rangot jelentett nemcsak az illető személy, hanem azon réteg számára is, amelynek tagja volt. Nos, Miskolcról mindössze 26 bírónak maradt fenn a neve (beleértve azokat is, akik kétszer viselték ezt a tisztséget), s e nevek közül is csupán 14 értékelhető a szempontunkból: ezek közül 8 származási helyre utal vagy népnév, 6 pedig mesterségnév. Ha igaz az a sejtésünk, hogy az előbbi névtípus a hospesekre, az utóbbi esetleg a zsellérekre utalhat, akkor azt kell gondolnunk, hogy nem volt lényeges kü127 JAKÓ Zs. 1990. 552-554. p. 128 BORSA I. (szerk.) 1993-1994. III. köt. 2900. sz.