Miskolc története I. A kezdetektől 1526-ig (Miskolc, 1996)

TÁRSADALOM, EGYHÁZ, MŰVELŐDÉS - TÓTH PÉTER

attól, hogy eredetileg jövevények voltak-e, vagy már régtől fogva a városban laktak. Ezek a személyek az oklevelekben szinte mindig a társadalmi helyzetükre utaló jelzővel szerepelnek (amilyen a providus, circumspectus, vagy ha nőről van szó, a honesta jelző). Forrásaink alapján tehát nem lehet eldönteni, hogy ki melyik réteghez tartozott; feltételezhető azonban, hogy a jobbágyok voltak lényegesen többen, hiszen a zsellérek csak néhány utcát laktak (Papszer, Tótutca, Peceszer). A miskolci zsellérek száma sem lehetett természetesen kevés. Ennek oka, hogy azokban a mezővárosokban és más településeken, ahol komoly szőlőtermelés folyt, részint nagy szükség volt a munkáskézre a szőlőbirtokok fokozott munkaigényessége miatt, részint a szőlő (amely nem volt a jobbágytelek tartozéka) nagyobb jövedelmezősége révén önmagában is biztosította a megélhetést. Számolnunk kell továbbá a diósgyőri vár, illetve a helybéli egyházak igényével is a kétkezi munka iránt. Ha pedig a napszám és a szőlőbirtok nem volt elegendő a megélhetéshez, még mindig módot lehetett találni valamilyen mesterség gyakorlására; talán nem tévedünk, ha a zselléreket elsősorban a forrásaink által valamilyen mesterségnévvel megnevezett személyek között keressük. A Miskolcon lakó zsellérek társadalmi rétegének a súlyát jól jelzi, hogy képesek voltak közösségként fellépni helyzetük könnyítése, terheik csökkentése érdekében. Hunyadi Mátyás király 1471. január 28-án adott ki egy oklevelet

59 - tulajdonképpen nyílt parancsot -, amelynek bevezető része azt a benyomást kelti az olvasóban, hogy az uralkodónak érdekében állott a zsellérség számának a gyarapítása (...azt akarván, hogy Miskolc mezővárosunk mennél nagyobb mértékben ékeskedhessek népekkel és lakosokkal, ezért az abban a mezővárosban időről-időre lakozó összes zsellért...), s ennek érdekében mentesítette a zselléreket (inquilinos) az adófizetés alól. Bárhogyan is volt a dolog, annyi tény, hogy negyedszázaddal később már a Miskolc mezővárosban lakó összes zsellér érdekében és személyében (pro parte et in persona... universorum inquilinorum in oppido Myskolcz commorantium) mutatták be II. Ulászló király előtt az ok59 SZENDREI J. 1886-1911. III. köt. 107-108. p.