Miskolc története I. A kezdetektől 1526-ig (Miskolc, 1996)

MISKOLC TÖRTÉNETÉNEK FÖLDRAJZI HÁTTERE - RINGER ÁRPÁD

leírtam tehát mint elsőt a magyarok földjéről, melyre nézve fennállott a feltevés, inkább tévedés lehetősége, hogy az ősember elterjedése magyar földre nem nyúlt át. Mi természetesebb mint az, hogy ellenem, aki az ellenkezőt bizonyítottam, szintén ádáz harc indult."

11 Ezt a harcot azonban - mint tudjuk - fölényes diadallal nyerte meg. A miskolci paleolitokat először a Természettudományi Társulat 1893. február 19-i ülésén mutatta be. Majd a régészeti és Embertani Társulatnál 1893. február 28-án Hampel József, az akkori legkiemelkedőbb magyar archeológus ismertette azokat. Itt történt, hogy a Miskolc geológiai viszonyait jól ismerő Halaváts Gyula, a földtan jeles szakembere kétségbe vonta Herman meghatározásának jogosságát; nevezetesen, hogy a szakócák chelléen, vagyis alsópaleolit, sőt egyáltalán pleisztocén eredetűek lehetnének. Ezek ugyanis a Szinvától mindössze néhány méterre, a Bársony-féle ház alapjából, 2,5-3,0 méter mélységből, de majdnem a patak szintjéből kerültek elő. így - érvelt Halaváts - nem lehetnek diluviális, azaz jégkori ősemberi kőszerszámok, minthogy a Szinva mai árterén alluviális, tehát jelenkori üledékszintben feküdtek.

12 Ma már azonban tudjuk, hogy Halaváts e megállapításai több ponton is hibásak. 1990-ben a Bársony ház mellett, a volt Zrínyi Ilona, ma Lévay József Református Gimnázium udvarán a vitatott korú kőeszközök rétegtani helyzetének tisztázására kutatófúrást végeztünk. Ebben a Herman-féle szakócák szintjében löszös jégkori réteget, ez alatt pedig mészkő- és palakavicsból álló folyóteraszt találtunk. Az elmúlt évek során sikerült feltérképezni a miskolci Szinvavölgy negyedidőszaki teraszrendszerét és időrendi adatokat nyerni az alsóbb, pár méter relatív magasságú szintekhez. Ezek alapján a Bársony házi párkány síkleleteket tartalmazó fedő löszös rétegének kora 60 000-70 000 év körűire valószínűsíthető.

13 E folyóterasz nagyrészt érintetlen rétegsorával a völgytalp peremén, védett helyzetben maradhatott meg. Míg néhány méterre észak felé, a völgy tengelyében, a vele megegyező szintben már 11 KÓSA L.-KEVE A.-FARKAS Gy. 1971. 165-166. p. 12 HALAVÁTS Gy. 1984. 19-23. p. 13 RINGER Á. 1994. 31-36. p.