Miskolc története I. A kezdetektől 1526-ig (Miskolc, 1996)

VÁROSIGAZGATÁS A KÖZÉPKORI MISKOLCON - TÓTH PÉTER

mint a falvak életében, hiszen az ítéletek megszövegezése, az adásvételi szerződések, a végrendeletek kiállítása és hitelesítése, valamint a többi várossal és mezővárossal folytatott - s töredékes volta ellenére is állíthatjuk: terjedelmes - levelezés írástudó embereket kívánt.

76 Különösen igaz ez a megállapítás a bortermelő monokultúrás mezővárosokra. E jelenség magyarázatát az utóbbiak esetében főleg abban kell látnunk, hogy a szőlőnek különleges birtokjogi helyzete volt, talán a művelés munkaigényességének köszönhetően: nem tartozott a jobbágytelekhez, ezért tulajdonosaik szabadon adhatták-vehették, cserélhették és legtöbbször örökíthették is

77 - Fügedi Erik szavaival élve „betört a nemesi birtokjog"

78 a szőlőművelő mezővárosokba. Mindehhez járult még Miskolc esetében a polgárok szabad végrendelkezési joga, amelyet - mint láttuk - a kiváltságlevél kelténél már lényegesen korábban gyakoroltak. Azt kell tehát tapasztalnunk, hogy az ilyen típusú mezővárosok magisztrátusa tulajdonképpen hiteles helyi funkciókat látott el a polgárok, de sokszor a környékbeliek számára is. Az írásbeli ügyintézés természetesen feltételezi az írástudó emberek meglétét a tanácsban vagy annak környékén. Kezdetben nem volt feltétlenül szükség jegyzőre, az okleveleket a tanács bármelyik tagja kiállíthatta; nyilván ez az oka annak a jelenségnek, hogy gyakran tűnnek fel a mezővárosi magisztrátusok tagjai között a litteratus jelzőt viselő személyek.

79 Abból viszont, hogy Miskolc középkori városi elöljárói között egyetlen litteratus sem található, joggal következtethetünk vagy arra, hogy itt korántsem volt ritka az írástolvasást ismerő ember; vagy pedig arra, hogy a városnak már korán volt jegyzője. A későbbiekben látni fogjuk, hogy valóban magas lehetett az írástudók száma, hiszen 1453 előtt már biztosan működött iskola a városban,

80 s emellett az egész késő középkorban feltűnően magas volt az egyházi személyek száma is. Ezek közül az emberek közül bárki segíthette a város magisztrátusát az írásbeli 76 BÁCSKAI V. 1971. 13. p. 77 TÓTH P. 1994. 118. p. 78 FÜGEDI E. 1981. (1972.) 348. p. 79 BÁCSKAI V. 1971. 13. p. 80 SZENDREI J. 1886-1911. III. köt. 89. p.