Miskolc története I. A kezdetektől 1526-ig (Miskolc, 1996)

MISKOLC MEZŐVÁROSSÁ VÁLÁSA - TÓTH PÉTER

Nem kell túl nagy fantázia ahhoz, hogy elképzeljük a miskolciak ravaszságát, amellyel a földesúri adót akarták csökkenteni: annál érthetetlenebb, hogy a királyi engedély tulajdonképpen nem más, mint felhívás a „régi mód szerint való" csalásra. Ugyanakkor feltűnő, hogy a város lakosai mennyire elvárták a tisztségviselőktől az illendő tiszteletet: ez a jelenség biztosan a formálódó polgárság öntudatára utal. A felsorolt „apró részkiváltságok" tehát azok, amelyek véleményünk szerint elsősorban arra szolgáltak, hogy a lakosok védelmet kapjanak az uradalom tisztségviselői, majd később a zálogbirtokosok részéről mutatkozó túlkapások ellen. Hogy mit jelenthettek, milyen hatással járhattak a gazdálkodásra nézve, annak elemzése a gazdaságtörténet feladata. Itt csupán annak megállapítására szorítkozunk, hogy ezeknek a szó szoros értelmében kiváltságnak sem igen minősíthető (bár a város mindig így tartotta számon és ennek megfelelően féltve őrizte is őket) mentességeknek az ismeretében erősnek látszik még a középkor végén is a városnak a földesúrtól való függése. Céhkiváltságok A középkori magyar mezővárosok, mint kisebb gazdasági központok meghatározására irányuló kutatásokban ugyancsak jelentős szerepet kapott az iparral foglalkozók vizsgálata, hiszen a társadalmi munkamegosztás színhelye a város.

45 A kérdés a privilégiumok szintjén is vizsgálható, hiszen joggal feltételezhetjük, hogy a jelentőssé váló foglalkozási csoportok előbb-utóbb céhekbe szerveződtek és a céhek kiváltságokhoz is jutottak. Ha tehát az ipart űzők kikövetkeztetett száma és az ipar differenciált volta jelzője a városiasodás szintjének, akkor a céhek megjelenése legalább ennyire mutatónak minősíthető. Miskolc esetében két középkori céhkiváltságról tudunk. Az elsőt 1508. július 23-án a mészárosok nyerték,

46 a másikat pedig 45 FÜGEDI E. 1959. 279. p. 46 B.-A.-Z. m. Lt. XV. 1. 108. sz. Közli SZENDREI J. 1886-1911. III. köt. 150-152. p.