Miskolc története I. A kezdetektől 1526-ig (Miskolc, 1996)

MISKOLC MEZŐVÁROSSÁ VÁLÁSA - TÓTH PÉTER

Különféle adókat érintő kisebb mentességek Miskolc fennmaradt privilégiumainak a többsége ebbe a csoportba sorolható. Sokszor csak apróságnak tűnő dolgokban való mentességeket biztosítanak ezek a kiváltságok, összességüket tekintve azonban kiderül, hogy egy folyamatnak az elemei: olyan folyamatnak, amelynek egyik célja a földesúri hatalmat (olykor túlhatalmat) megtestesítő diósgyőri uradalmi tisztektől való függetlenedés. A mentességek elemzése - amellyel valójában a gazdaságtörténetről szóló fejezetnek kell foglalkoznia - helyett elégedjünk meg itt a rövid ismertetésükkel. - 1461. augusztus 9. O- és Uj-Miskolc bírájának és esküdtjeinek, valamint összes polgárának és lakosának a kérelmére Hunyadi Mátyás király megtiltja, hogy a diósgyőri várnagyok és helyetteseik az oda vagy az onnét való elköltözésük esetén a mondott lakosokat szállításra vagy egyéb munkára kényszerítsék, vagy annak megtagadása és elmulasztása esetén megbüntessék. Az indok a következő: ez a teher túl van azon a szolgálaton, amellyel a miskolciak régtől fogva kötelesek a vár számára, s nem csupán kiadást és fáradalmat jelent nekik, hanem gyakran nevezetes kárvallást is.

33 - Megjegyzendő, hogy II. Ulászló király is adott ki ilyen tárgyú kiváltságot, amelynek azonban csak egy töredéke maradt fenn.

34 - 1469. február 27. Hunyadi Mátyás király a népek gyarapodása érdekében elrendeli, hogy a Diósgyőrhöz tartozó helységekben található puszta jobbágyhelyeken házakat építeni szándékozók négy esztendőn keresztül mindennemű adó fizetése alól mentesek legyenek.

35 - Hogy e kiváltság mennyiben vonatkozik konkrétan Miskolcra, nem világos. Mindenesetre tény, hogy a városi levéltár kiváltságlevelei között még másolatban sem maradt fenn. -1471. január 28. Hunyadi Mátyás király felmenti Miskolc öszszes polgárát és vendégét azoknak a dénároknak a fizetése alól, 33 B.-A.-Z. m. Lt. XV. 1. 93. sz. Közli SZENDREI J. 1886-1911. III. köt. 98-99. p. 34 B.-A.-Z. m. Lt. XV. 1. 96. sz. 35 SZENDREI J. 1886-1911. III. köt. 104-105. p.