Miskolc története I. A kezdetektől 1526-ig (Miskolc, 1996)

MISKOLC TÖRTÉNETÉNEK FÖLDRAJZI HÁTTERE - RINGER ÁRPÁD

A VÁROS TELEPÜLÉSTÖRTÉNETÉNEK NÉHÁNY FÖLDRAJZI ÖSSZEFÜGGÉSE Miskolc számos kedvező települési és közlekedésföldrajzi adottsággal rendelkezik. Szerencsésnek mondható, hogy a város egészen eltérő domborzati egységek, a Nagyalföld és a Kárpátok belső vonulatához tartozó Északi-középhegység találkozásában, a középhegység déli peremén végigfutó vásárvárosvonal és a Miskolci kapim át a Németlengyel Síkvidék, továbbá Kelet-Európa felé összeköttetést biztosító fontos magyarországi és nemzetközi útvonalak találkozásának közelében fekszik. Magának a városnak pedig egészen különleges adottsága, hogy a Miskolc-diósgyőri medencében kis távolságon belül egészen eltérő természeti adottságokkal, erőforrásokkal rendelkező domborzattípusokat kapcsol össze. A középkori Miskolc település, majd város fejlődése két szélső - nyugati és keleti - pólusától indult fejlődésnek. A keleti végén a Sajó-völgy árvízmentes peremén futó útvonal és a Szinva menti völgyi út kereszteződése adta a központot. A település ősi magva itt, az Avas alatt, a Szinva jobb partján feküdt. Ezen a területen főleg a növénytermesztés, az állattenyésztés, a szőlőtermesztés és a borgazdálkodás kapott egyre jelentősebb szerepet, részint a kedvező közlekedésföldrajzi helyzettel párosulva. A nyugati ellenpólus a diósgyőri medencében a Bükk belterületén megnyíló útvonal mentén az erdő- és vadgazdálkodásra kiváló lehetőséget nyújtó erdőség szomszédságában és a diósgyőri vár tövében indult fejlődésnek. A két végpont felől egymás irányába terjeszkedő település végül is hosszú évszázadok után a XIX. század második felében létesült vasgyárral bővülve kapcsolódott össze. Ezután több kisebb települést - Bükkszentlászlót, Garadnát, Görömbölyt, Hámort, Hejőcsabát, Lillafüredet, Lyukót, Perecest, Ómassát, Szirmát és Újmassát - magába olvasztva az 1950-es évektől nőtt meg látványosan a területe. Marjalaki Kiss Lajos becslése szerint a honfoglalás korában még